Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Major Zoltán László: Alkalmi gondolatok a levéltárban a művelődéstörténet-kutató Balogh István köszöntésekor

MAJOR ZOLTÁN LÁSZLÓ ALKALMI GONDOLATOK A LEVÉLTÁRBAN A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET-KUTATÓ BALOGH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSEKOR I. Először 1970-ben hallottam a nevét Román Jánostól, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár akkori igazgatójától. Ő említette, hogy a nemrég megjelent 1969. évi 27. sz. tvr. és végrehajtásáról szóló 30/1969. sz. rendeletről beszélgetett Balogh Istvánnal, aki Nyíregyházán levéltár-igazgató. Emlékezetem szerint akkoriban a levéltáros értekezleteken többnyire az új levéltári törvényről esett szó. Különösen nagy várakozásokkal indult a hetvenes évtized, többen, mint teljesen új korszakot harangozták be, a végeredményt azonban - mint ismeretes a „pangás" kifejezésbe kényszerültek tömöríteni az elemzők. Ez az időegység a Kádár-rendszernek még viszonylagos fénykora, de átgondolatlan gondjaival, elintézetlen társadalmi ügyeivel már a bomlás alig észrevehető jegyeit is magán viselte a kulturális-ideológiai mezőben is. Itt pártkongresszustól pártkongreszszusig vánszorgott az idő, közönyösség ült ki az arcokra, úgy látszott, hogy megállt az idő. A kádári „liberalizmus" kései formájában a maga módján megalkotta a történelem végét, az „ez mindig így lesz" rezignációját. A kor mindent elszürkítő, események és személyiségek helyett leginkább feltartóztathatatlan gazdasági-társadalmi folyamatokról értekező, túl elvont, nem érzékletes nyelvezetű történelem-tankönyveire és tanulmányaira siralmas, életidegen, érzelem- és gondolatszegény szemlélet volt a jellemző. A kötelező marxista történelemfelfogás alapján közönyt árasztó, unalmat keltő, szakzsargont erőltető, adatokkal túlzsúfolt hivatalos történészmunkákban lapozgathatott az olvasó. Ebben a sivár időszakban már olvasható volt Balogh István tanulmánya a XIX. század második felének paraszti művelődéséről. Munkája tanulmányozásakor láttam, hogy mégis lehetséges élményszerű történetírás. Magas színvonalú elemzése a hatvanas évek közepén jelent meg „A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914" c. kétkötetes nagy tudományos szintézisben, Szabó István, a kiváló agrártörténész szerkesztésében. E nagy vállalkozás körvonalait még 1958-ban rajzolta meg a debreceni tudományosság két nagy alakja: Szabó István és Balogh István. Alapvető művének eredményei, értékei - minden bizonnyal - megmaradnak az időben, a szemlélet folytonos