Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Major Zoltán László: Alkalmi gondolatok a levéltárban a művelődéstörténet-kutató Balogh István köszöntésekor

változása ellenére is. Munkájában éppen a történelmi változást kellett megragadni, mert érzékelték - vallomása szerint -, hogy a parasztság története a polgárosodással válságba jutott. Egyre gyorsabbá vált az érdekvezérelte világ, a kalkulatív racionalitás térhódítása, az újkori szubjektum civilizációt erőszaksorozattaí megtöltő tevékenysége, mely később totalitárius rémséggé torzult. A kifejlődő kapitalizmus által okozott, eddig nem tapasztalt nyomorúság közegében az egyén túlságosan gyakran csak egy elvonatkoztatássá vált a történelemben. Utaltak erre már a népi írók szociográfiái, de a történettudomány sajátos kutatási módszereivel ennek feltárására még senki sem vállalkozott. Mi lett a parasztsággal a jobbágyfelszabadítás után? Hogyan illeszkedett a parasztság tömege a kapitalista kor körülményei közé, miként lehet a munkás hétköznapokat életszerűen bemutatni? A történészek ugyanis a cselekvő milliók jelenléte és hangja fölött átsiklottak, „robotoló tömeggé" változtatva őket, többé-kevésbé arctalanná és némává. Vizsgálni kellett a paraszti agrártechnika változását, a gazdálkodás szerkezetének átalakulását, a faluközösség szerepét az egyén életvitelében, a paraszti kultúra rétegeit. A tudós művelődéskutató, agrártörténész és néprajzos úgy látta, hogy az utánzás még nagy szerepet kapott az új technikai eljárások átvételében, a kor tudományos eredményeit még nagyon kevéssé alkalmazták. A hitvilág formálásában még nagy volt az egyház szerepe, ugyanakkor a népi hiedelemvilág jelentősége sem becsülhető le. Úgy látta, hogy az 1860-as évek végére erősödőben voltak a spontán művelődési kezdeményezések, gazdakörök, olvasóegyletek alakultak, kaszinók létesültek. Szaporodtak a sajtótermékek, megsokszorozódott a ponyvairodalom, nőtt a könyvek és a kalendáriumok száma. Balogh István írásainak zöme a parasztság témakörébe tartozik, annak minden típusáról és rétegéről írt. A gazdag cívisek, a tanyások és az erdei vákáncsosok elemzései nála egymást követik sorban. Tudatosult benne az is, hogy az egységes parasztság fogalma nem létezik, mert a vagyon és a vallás erősen differenciálja. Említett felfogását magánbeszélgetésben is többször aláhúzta. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a parasztság életére jellemző műveltség a felsőbb társadalmi osztályokétól sok részletében eltérő, sajátos, autonóm rendszer. Ez a műveltségkomplexum legnagyobb állandóságot a hiedelemvilág és a világnézet szektorában mutat. Ezzel összefüggésben foglalkozott a tanyás gazdálkodással, annak kialakulásával és kiteljesedésével. Kedvenc témája volt, hisz maga is tanyán született - nyilatkozta. Ifjúkorában, a két világháború között, a parasztromantika hatásának köszönhetően az egyetemi ifjúság is kezdett foglalkozni a parasztkérdéssel. O maga is rengeteget vitatkozott egyetemisták csoportjaiban arról, hogy van-e a parasztságnak jövője?