Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nyakas Miklós: Szente Bálint (1829–1891). Egy hajdúvárosi életrajz-vázlat a XIX századból, történelmi tanulságokkal

részesítésével az 1784-es belső telkek alapján, vagy pedig a ún. „beköltözöttek" érdekeit is integrálva a jelen birtokállomány alapján. Egyébként ez utóbbit támogatta az 1840-es tagosításról szóló törvény is. Szenté Bálint e téren az egykori 48-as bajtársait részint maga mellett, részint pedig az ellentáborban találta. Az ügy tehát alaposan megosztotta a böszörményi helyi társadalmat, s gyűlölködésig fajuló légkört teremtett. Lényegében egy táborban volt Lengyel Imrével, U. Szabó Mihállyal, Gaál Mihállyal, élesen szemben állt viszont Sillye Gáborral, Farkas Lajossal. A Hajdúkerületben a tagosítás elrendelését kizárólag a birtokos lakosság kérhette. Az 1840:XXXI. tc. 3. §-a szerint a tagosítás kulcsa mindenkinek az öszszesítéskori birtoka, de az arányosítási kulcsba a közösből történt - bebizonyítható - foglalásokat felvenni nem lehetett. Ez a rendelkezés volt a gyökere a tagosítás kérdésében a törzsökös hajdúk és beköltözöttek között kirobbant ellentéteknek.

57 A hajdúböszörményi birtokosok a tagosítási törvényt gyanúsan szemlélték, s 1848-ig nem is történt semmi. A szabadságharc bukása után azonban, 1851 februárjában, 103 hajdúivadék panasszal élt a kerületi főispánnál, s azt kérte, hogy a közösből kiosztott földeket törzsökös hajdúk leszármazottai között osszák ki. Még folyt a panasz kivizsgálása, amikor 1852-ben az osztatlan közös földek ügyeinek intézésére megalakult a Hajdúböszörményi Közbirtokosság, amely a tagosítás megkezdését határozta el, s 1856 februárjában választmányt alakított. Bár a törvény világosan meghatározta a tagosítás kulcsát, a választmány tagjai más-más kulcs alkalmazása mellett foglaltak állást. Voltak, akik a törvénynek megfelelően a jelenlegi birtok alapján, mások a belső telkek, ismét mások a leszármazási ág kulcsa szerint kívánták a rendezést. Ebből végeláthatatlan vita és per kerekedett. A megyei törvényszék 1857 szeptemberében elrendelte, hogy a tagosítás kulcsa mindenkinek az összesítéskori birtoka legyen, amelyből a közösből lett foglalásokat ki kell hagyni. Ez a döntés megfelelt az 1840. évi törvény rendelkezésének. A felperesek azonban fellebbezéssel éltek, s előbb a nagyváradi cs. kir. országos főtörvényszékhez fordultak, majd semmisségi eljárásért folyamodtak. 1859. március l-jén kérelmüket itt is elutasították. A jogerős ítélet alapján a megyei törvényszék 1859. március 26-án a tagosítással kapcsolatos helyszíni tárgyalást kitűzte, de ekkor Szenté Bálint böszörményi jegyző feljelentette a böszörményi tanácsot, hogy a város tulajdonába tartozó réti földek egy részét szabálytalanul kezeli. A szolgabírói hivatal a feljelentések kivizsgálásával Böszörmény város tanácsát bízta meg, s ezzel megkezdődött Szenté Bálint A kérdéskör egészére lásd Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben. 1851-1878. A Hajdúsági Múzeum Evkönyve. IV.