Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nyakas Miklós: Szente Bálint (1829–1891). Egy hajdúvárosi életrajz-vázlat a XIX századból, történelmi tanulságokkal

és a böszörményi tanács között a kíméletlen, személyeskedő vádaskodás, ami mögött a földkérdésben elfoglalt eltérő felfogás állott. A böszörményi tanácsülésen éles szavakkal ítélték el Szenté Bálintot „ alaptalan rágalmakkal s aljas gyanúsításokkal elhalmozott vádlevele " miatt, s kérték, hogy jegyzői állásától mozdítsák el. Szenté Bálint helyzete tarthatatlanná vált, s 1859. december 6-án jegyzői állásáról lemondott és hivatalát ott is hagyta. A cs. kir. megyei főnökség azonban 1859. december 21-én kelt határozatával a lemondást nem fogadta el, hanem hivatalától elmozdította, mert Szenté több ízben túllépte hivatali hatáskörét, elöljárósága iránt engedetlen volt. Kétségtelen, hogy a nem közönséges képességekkel megáldott Szenté Bálint a szenvedélyek embere volt, tárgyilagosságát sokszor elvesztette, de ellenfelei sem voltak sokkal különbek. Azt hihetnők, hogy Szenté Bálint közhivatali pályafutása állásától elmozdítása, megbélyegzése következtében véget ért. Nem így történt! Az 1861. március 11-én megtartott választáson városi képviselővé s még ugyanebben az évben a Hajdúkerület számvevőjévé választották, s így az eddigieknél is nagyobb szerephez jutott. Böszörmény város tanácsülésein és közgyűlésein, mint városi képviselő, a Hajdúkerület közgyűlésein pedig mint kerületi számvevő lehetett jelen. Ez utóbbi tisztségét szélesebb körű pénzügyi ismereteinek is köszönhette. A böszörményi tagosítás ügye nem haladt előre. Minthogy a kivizsgálással minden esetben a Hajdúkerület főkapitányát bízták meg, 1864-ben Sillye Gábor úgy határozott, hogy a gyökeres rendezés érdekében a hajdúk alapos és orvoslást igénylő sérelmeit egy kimerítő munkában dolgozza ki. A Jelentés a böszörményi hajdúknak a földbirtokokra vonatkozó sérelmeit és panaszait a XVIII. század második felétől 1866 májusáig négy korszakra osztva igen részletesen tárta fel. Azt javasolta, hogy a tagosítás, illetve arányosítás kulcsául a tagosítandó egész területre és az arányosítandó haszonvételekre nézve a régi házhelyeket vagy belső telkeket kell alapul venni. Egyedül a törzsökös hajdúktól származott telekbirtokosokat illeti meg a földekből való részesedés joga. Sillye Gábor állásfoglalása azonban nemhogy megnyugtatta volna a böszörményieket, hanem az ellentéteket még jobban felszította és a beköltözött lakosságot a törzsökös hajdúk ellen ingerelte. Ennek fő szószólója Szenté Bálint lett, aki azt javasolta, hogy „értelmes" és „birtokos" személyekből rendeljenek ki egy küldöttséget. Ezt a közgyűlés elvetette. Szenté a kudarcba nem nyugodott bele. 1866 szeptemberében a böszörményi közgyűléshez címzett beadványában előadta, hogy július l-jén a közgyűlés a főkapitány rendeletére a Jelentést kellő megfontolás nélkül, nagy sietséggel elfogadta, ugyanakkor az ő különvéleményét nem vette figyelembe. A közgyűlés Szenté újabb beadványát „általános megbotránkozással és méltó bosszankodással" fogadta, azt a közgyűlés méltóságát