Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nagy Sándor: Egy pecsétnyomó- és okirat-hamisító felelősségre vonása a XIX. században

Az utcahadnagy a kocsmánál két ökröt is talált, a tanácsnoknak ezzel kapcsolatos kérdésire Újvárosi a következőket vallotta: A kocsmánál egy kis alacsony ember, akit nem ismert, kért tőle a két ökörre passust. Megmondta neki, hogy Nagyfalu neve alatt adhat írást, mert arról van pecsétje. Az előre lepecsételt papírra az ember elmondása szerint írta le a marhák állását. Az ember csak annyit mondott el, hogy az ökröket a nyíregyházi vásárban vette és onnan hajtotta ide. Határozottan állította, hogy a passust nem a kocsmárosnak, hanem az alacsony embernek adta oda, de tőle pénz nem kapott, csak pálinkát vett érte. Elmondta, hogy a Földház kocsmánál már korábban is megfordult, amikor Debrecenbe ment, mert fájt a lába és ott pihent másfél napig, és segített a kocsmárosnak tengerit szórni. Akkor azonban nem volt ott semmiféle rossz ember. A tanácsnok kérdésére elmondta, hogy büntetve volt, egyszer a kerületi fogházban esztendeig, másszor Debrecenben szintén esztendeig, mindig hamis levelek kiadása miatt. Vagyoni helyzetét illetően pedig kijelentette, nincs neki semmilye. A tanácsnok ezután a 24 éves, nős vidi pusztai Földház kocsmárosát, Görög Ferencet hallgatta ki gyanúsítottként. A feltett kérdésekre a következőket vallotta: már lehet egy hónapja, amikor egy Nagy faluba való ember, a nevét már elfelejtette, Debrecenbe a heti vásárba hajtotta két ökrét. A kocsmánál megállt s ő a két ökröt 180 forintért megvette, passust is kapott, de azt elvesztette. Megnevezett három tanút, akikkel bizonyítani tudja, hogy a vételárat az eladónak kifizette. A tanácsnok kihallgatta a három tanút is. Az egyik azt vallotta, látta, hogy az eladó valami papírt adott át a kocsmárosnak, de azt nem tudja, hogy arra mi volt írva. A másik tanú szerint a kocsmáros kérte a passust, de az eladó azt mondta, hogy náluk nem szokás a jószággal ilyet adni, a harmadik tanú pedig semmit sem tudott mondani a passusra vonatkozólag. A két ökröt a hatóság lefoglalta és a város istállójába hajtották be. A nyomozati iratok alapján 1845. december 6-án elkészült a történetleírás, valamint Újvárosi István következő Személyes Leírása: „ 44 éves, református, invalidus katona, magas termetű, őszbe vegyült hajú, sárgás szemű, tiszta ábrázatú, sárgásbarna bajuszú, fekete szakállú, rendes orrú, kis homlokú, öltözete: rossz szürke guba, ing és gatya. Nyakának jobboldali része forradásos, bal térdén alól szinte forradás látszik. " Az iratokhoz csatolták Kovács Pál kerületi sebész Orvosi vizsgálat című iratát, mely szerint a Hajdúkerület tömlöcében raboskodó Újvárosi István 44 éves nánási lakost hivatalosan megvizsgálta és megállapította, hogy „egészséges és minden külső organikus hiba nélkül ép s pálcaütések elszenvedésére elegendő erős testalkotással bír."