Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Fazekas Rózsa: A „triumvirek”: Károlyi György, Széchenyi István és Wesselényi Miklós barátsága

az Igaz és Jó iránt való, semmi által meg nem bénított érzésem s hív munkásságra igyekező hazafiságom őtet irántam egy csak ellobbanó, s a mások elmés s fényes társasága által könnyen kitörölhető érzésre s barátságra hevítette volna, arra igen reális férfinak tartottam s tartom most is. [...] De, hogy azon környülállások, melyeket ő említ levelében, mint okok sokat munkálkodtak a mi baráti szövetségünk kötésében, azt én jól láttam s az bizonyos. Bécsben, esmerőseinek fényes körében, a pénzére s elmésségére nézve oly nagyon szegény Wesselényi soha is elfoglalt szívében helyt nem kapott volna. De ez sem az ő változatosságát, sem a mi barátságunk közei-halálát nem jelenti, csak azon szinte határtalan hatalomnak bizonysága, mellyel a környülmények érzéseinket, tetteinket, sorsunkat igazgatják. "

2 Wesselényi és Károlyi megismerkedésének körülményeit sem ismerjük. Mivel Nagykároly és Zsibó, a két család birtokközpontjai között nem nagy a távolság, mint szomszédok is találkozhattak. De ez kevéssé valószínű, mert a Károlyi fivérek a gyámság megszűnéséig, 1821-ig nem foglalkoztak gazdálkodással, idejük nagy részét Pesten, illetve Bécsben töltötték. így találkozásuk csak Károlyinak a Hessen-Hornburg huszárezredbe való kerülése után jöhetett létre, tehát szinte egy időben ismerte meg Széchenyit és Wesselényit. Mielőtt bemutatjuk tettekben testet öltő barátságuk kiteljesedését, amely a későbbiek során viszontagságoktól sem volt mentes, szükségesnek tartjuk röviden bemutatni őket. A három barát nagyon eltérő emberi adottságokkal és jellemmel, nagyon különböző élettapasztalatokkal és családi háttérrel rendelkezett. Széchenyi István volt a legidősebb, Wesselényi öt, Károlyi majdnem tíz évvel volt fiatalabb. Megismerkedésükkor Széchenyi már 30 éves, Wesselényi 25, Károlyi pedig még nincs 20. Ez a körülmény egyáltalán nem elhanyagolható barátságuk kezdetén. Széchenyi már világot látott, sok tapasztalatot szerzett, hiszen részt vett a Napóleon elleni háborúban, végig mulatta a bécsi kongresszus báljait, fontos ismeretségekre tett szert, a legmagasabb udvari körökben mozgott. Vonzó, becsvágyó fiatalember volt, aki különbnek érezte magát kortársainál, ki akart tűnni, valami nagyot szeretett volna tenni. Csak azt nem tudta mit! Állandó feszültségben élt, és kereste a neki való feladatot. Katona legyen, diplomata, író vagy a családi életben keresse a boldogságát. A nemzetek feletti arisztokráciához tartozott, alig ismerte hazáját, és lassan elfelejtette anyanyelvét. A család birtokai Nyugat-Magyarországon, Sopron, Vas, Zala, Somogy megyékben terültek el, harminc éves koráig Pesttől keletebbre nem járt. Diószegre kerülve fedezte fel az ország nyugati és keleti fele közötti fejlettségbeli különbséget, 2 Széchenyi István-Wesselényi Miklós: Feleselő naplók. Szerk. Maller Sándor. Bp., 1986. (a továbbiakban Maller, 1986.) 91-92.