Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Borosy András: Találkozásom, barátságom Balogh Istvánnal

Erdei Ferenc volt. Kilépésemet szívesen elfogadták, hiszen - amint azóta kiderült - a kommunisták részéről olyan utasítást kaptak, hogy meghatározott mértékben csökkentsék taglétszámukat. Időközben Balogh István helyzete is megváltozott. 1947 decemberében még megkapta a Hajdú megyei mellé a Debrecen városi főispánságot is, de 1948 márciusában már kérte felmentését Rajk László belügyminisztertől. Ezt Rajk azzal utasította el, hogy közellátási kormánybiztosként még biztosítania kell az aratás és a cséplés lebonyolítását. Felmentését 1948. augusztus 23-án Kádár János belügyminiszter írta alá. Ezzel Balogh István politikai pályafutása véget ért. Bizonyos, hogy kevés hozzá hasonló tisztakezü, becsületes és lelkiismeretes főispánnal dicsekedhetett a „népi demokrácia", de Rákosiéknak éppen ilyen egyeneslelkü és szilárd akaratú politikusokra volt a legkevesebb szükségük, és nagy szerencse, hogy nagyobb baja nem történt. Három hónapig állástalan volt, majd 1949. március l-jén kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársának. Szolgálattételre a debreceni Déri Múzeumhoz osztották be. Ennek igazgatója 1949. március l-jével nyugdíjba ment, s Debrecen polgármestere Balogh Istvánt bízta meg a múzeum igazgatásával. Ez a körülmény új szakaszt jelentett Balogh Istvánnal való kapcsolatomban, mely ekkor mélyült el barátsággá. A Múzeumok és Műemlékek Országos Felügyelősége a kultuszminisztérium segítségével a Déri Múzeumban szándékozott először helyreállítani az állandó kiállítást, s ezzel a fiatal és energikus Balogh István igazgatót bízta meg. A nagy munkához segítséget kért Szabó István, Paulovits István és Kádár László professzoroktól, és ők segítségül adták Kádár Zoltánt, Módy Györgyöt és engem. A munka nem mindig volt könnyű. Emlékszem mennyire megizzasztott bennünket Munkácsy Mihály Ecce Homo-jának felcipelése a pince-óvóhelyről. Jó, hogy akkor még meglehetősen jó kondícióban lévő fiatalok voltunk. A munka és a munkával kapcsolatos megbeszélések mellett természetesen nem maradt el a politizálás sem, és ennek során a kommunista uralom és a Szovjetunió kifejezetten negatív értékelést kapott. A politizálást jónak láttuk mellőzni a Budapestről kirendelt Oelmacher Anna jelenlétében, ki részben az ideológiai ellenőr szerepét töltötte be. A hölgy általában leplezetlen rokonszenvet mutatott Balogh István iránt, kinek férfias, energikus külseje és kedves modora úgy látszik, hatott rá. Egyébként nem volt rosszindulatú, de feltétlenül hitt a marxizmusban, a kommunista eszmékben. Egyszer a WC papírtartójában feldarabolt, 1945 előtti újságokat talált, ami felháborította, mert szerinte így terjed a fasizmus. Mint nem egészen jó modorú fiatalember azt mondtam, hogy szerintem a WC-ben a legjobb helyen vannak a fasiszta újságok, az történik velük, amire valók. Megjegyzésem nagyon tetszett Balogh Istvánnak, ki sokkal jobb modorú volt annál, minthogy hölgyek előtt ilyen dolgokról beszéljen.