Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Borosy András: Találkozásom, barátságom Balogh Istvánnal

A közös munka legkellemesebb következményeként Kádár Zoltánnal és Módy Györggyel együtt rendszeresen kezdtünk járni Balogh István lakására, ahol Balogh Istvánné kedves vendégszeretetét és kiváló főztjét élvezhettük, és míg le nem fektették őket, Balogh István három kisgyermeke kedves társaságát is. Olykor Szabó István professzor is részt vett e vacsorákon, melyek során nemcsak tudományos, hanem politikai megbeszélések is folytak. Ezek a látogatások kétségkívül életem legkedvesebb emlékei közé tartoztak. Bizonyos, hogy politikai reményeink - rövid távra - nem voltak reálisak, mert a nyugati magyar nyelvű rövidhullámú rádióadások híranyagán alapultak. Nagyon félrevezetőnek bizonyult, hogy ez időben Sztálin nyíltan fenyegette Titót és nem csekély szovjet légierő mozgása volt észlelhető Debrecen légterében, s a vasútállomáson áthaladó tehervonatokon szép számú szovjet páncélost és löveget lehetett látni. Semmi esetre sem gondoltuk 1949-50-ben, hogy felszabadulásunk csak negyven év múlva fog bekövetkezni. Jó, hogy egyáltalán megértük! Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 100. évfordulója alkalmából Debrecen városa vaskos tanulmánykötetet adott ki, melynek címe: A szabadságharc fővárosa Debrecen 1849. január-május volt, szerkesztője pedig Szabó István professzor. A város mérsékelt szociáldemokrata polgármestere, Szabó Kálmán azt az óhaját fejezte ki, hogy a kötet szerzőit kizárólag a tudományos tárgyilagosság vezesse. Ez így is történt, de közben megváltozott a politikai helyzet, „lezajlott" a fordulat éve és a valóban objektivitásra törekvő kötet nem nyerte meg a marxista-kommunista kritikusok tetszését. így róla erősen negatív kritikák jelentek meg, elsősorban a Társadalmi Szemle, a Századok és a Valóság kritikus marxistái, Balázs Tibor és Vera, Hanák Péter, S. Sándor Pál, Spira György és Varga Imre tollából.

1 A kötetben megjelent Balogh István kiváló tanulmánya: A város és népe, melyben kiváló szociológiai összefoglalást nyújt Debrecen városának társadalmáról. E tanulmányt természetesen szigorúan a tudományos módszer és objektivitás alapján írta meg a szerző, vagyis nem volt marxista. Ezért és az 1947-ben megjelent: A cívisek társadalma c. kötetéért a marxista kritika elkönyvelte a reakciós, polgári tudósok közé. A hazai tudományosság kommunista vezetői azonban nem elégedtek meg ennyivel. A Társadalmi Szemlében megjelent Balázs Tibor és Vera házaspár által írott kritikára Szabó István adott ugyan választ (a válasz megszövegezésénél jelen voltam, és abban a szintén jelen lévő Módy György barátommal együtt magam is részt vettem), s ezt a válaszlevelet - mely nem volt önkritikus 1 A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849. január-május. Debrecen. 1998. Orosz István: Egy centenáriumi kötet kálváriája. 597-609.