Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)
Ifj. Barta János: Zemplén megye parasztsága önmaga helyzetéről a XVIII. század második felében
IFJ. BARTA JÁNOS ZEMPLÉN MEGYE PARASZTSÁGA ÖNMAGA HELYZETÉRŐL A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Balogh István a két világháború közötti magyar parasztság műveltségéről 1973ban megjelent könyvében úgy vélte, hogy „a magyar parasztság gazdasági, társadalmi és szellemi-kulturális arculatán a negatív vonások" még a két világháború között is „sokkal kontrasztosabbak és határozottabbak, mint a pozitívak. 1,1 Ennek egyik jeleként azt jelölte meg, hogy „maguk a parasztok tudták legkevésbé, hogy megunt, tűrhetetlen és tartalmát vesztett gazdasági, társadalmi és kulturális létformájuk helyébe mit szeretnének". Balogh István - a parasztsággal szimpatizáló kortárs írókkal egyetértve - maga is úgy vélte, hogy a parasztságnak az 1930-as években a népfőiskolai mozgalom adhatta meg azt, amire szellemi téren a leginkább szüksége volt: „ az igényt és az öntudatot a társadalmifelemelkedésre. Ismertetnie kellfett] a parasztság helyének valóságos képét, adnia kellfett] a társadalmi élet technikájának ismertetését és mindent, ami a parasztság alacsonyabbrendűségi érzésének megszüntetésére alkalmas. "2 Csakis a hosszú történelmi alávetettség súlyos következményének tekinthetjük, hogy miközben „a parasztság önmagára kötelezőnek érzett életszabályai egybefogták a csoport életének gazdasági-technikai (gazdálkodás...), a társas együttélés... szektorait"? addig ez a társadalmi csoport nem tudott szellemileg is méltó helyet kivívni a társadalomban. Nem a műveltség nyomtatásban megjelenő, tudományágakra felosztható ismereteit kell számon kérnünk rajta, amelyeket csakis az iskolai oktatás közvetíthet, hanem azt „az igényt és az öntudatot", amelynek spontánul kellett volna megszületnie a közösségben, s amely távlatilag „a társadalmi felemelkedéshez" vezethetett volna, de az adott pillanatban is mérsékelni tudott volna „a parasztság alacsonyabbrendűségi érzésén". Joggal mondhatjuk persze, hogy a társadalmi megkülönböztetés, a születési előjogok olyan széleskörű érvényesülése időszakában, mint amilyent hazánkban az 1848 előtti évszázadok nyújtottak, a körülmények erre kevés lehetőséget kínáltak, s ennek kötöttségei a modern korba is átnyúltak. A megalázottság igazán tragikus következményeit abban kell látnunk, hogy a parasztság azokra a ritka 1 Balogh István: A parasztság művelődése a két világháború között. Bp., 1973. 101-102. 2 Uo. 88. 3 Uo. 16.
