Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Rácz István: Párbér-adó a debreceni egyházmegye eklézsiáiban

kegyelmet a Gazdát egy márjássál [17-20 krajcár] meg büntesse. " A szöveg alapján az olvasóban önkéntelenül is azonnal Mária Terézia úrbéri rendeletének robotra vonatkozó előírásai idéződnek fel, ami arra enged következtetni, hogy a munkaszolgáltatást az eklézsia is bizonyos tekintetben az úrbéres jobbágyok robotjához hasonlóan kezelte, másik oldalról viszont a jobbágyok is ugyanúgy keresték itt is azokat a réseket, ahol és amikor kibújhattak a kötelezettségek alól, vagy legalább is mérsékelhették, mint az úrdolgánál. Az eklézsiák arra is ügyeltek - tűnik ki a bajomi rendelkezésből -, hogy a szántáshoz ne gyerekembereket vagy hanyag munkára is hajlamos cselédeket küldjenek a gazdák. „Aki magának maga erejével szokott szántani, eklézsia számára is maga erejével köteles menni. " Az újfehértóiak ezen a téren valamivel engedékenyebbek voltak. Nem tilalmazták a helyettes állítást, de a munka minőségéért a gazdának kellett felelnie: a hanyag munka esetén a gazdát büntették, aki ilyenkor legfeljebb utólag a kárát a fizetéskor behajthatta. A termény betakarításánál ugyancsak az igás gazdák szolgáltatását vették igénybe, amit a bajomi eklézsia végzéséből egyértelműen megállapíthatunk. „Amidőn kurátor úrék, kire kire az eklézsia gabonájának a nyomtatását a proportione [arányosan] elrendelik, köteles az arra rendeltetett időn a gabonát behozni, és tisztán, mint magának szeretné el nyomatni... " Azt is kikötötték, hogy a szántáshoz hasonlóan, a szorgalmas kezeket a terménybetakarításnál sem szabad értéktelen munkaerővel helyettesíteni, ezért az a kívánatos, hogy „ amint az eklézsia gabonájának mivolta kívánja, ki ki egész erejével, minden arra való cselédjével tartozik kimenni a dologra, itt is nem választván az eklézsiai munkára alkalmatlan cselédjét... " Az egyház és egyháziak fuvarait hasonlóképpen az igás gazdák végezték. Az alapelv az volt - ugyancsak a bajomiakat idézve - „ mikor szükség kívánja, hogy szekérrel szolgáljunk, ki ki illendő erejével... köteleztetik szekerével, lovával igazán szolgálni... " A fuvarszolgálat is többirányú volt. A papok fizetéséhez mindenütt hozzásorolták a kenyérgabona őrletését is, s ez is a hívek párbér adójából telt ki. Az újfehértóiak ezért erről külön pontban szóltak: „ Valaminthogy minden marhás ember Praedicator Urunknak egy-egy mérő [pozsonyi mérő = 62,5 liter] őrletéssel tartozik, Curator urunknak eö kegyelmének kötelességében fog állani, hogy az elsőkön el kezdvén, mind az utolsóig az őrletést rend szerént végben vitesse, az egyházfitól praedie [előző/első nap] megizenvén az őröltetésnek idejét... " A fuvarok számát növelték azok a szállítások is, amikor a lakosok a saját természetbeli adójukat vitték a pap és a rektor házához. Új fehértón a fa- és a szénajárandóságról külön pontokban rendelkeztek, melyekben nemcsak magát a kötelezettséget írták elő, hanem a fuvar teljesítésének időpontját is. „Minthogy