Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Rácz István: Párbér-adó a debreceni egyházmegye eklézsiáiban

Praedicator és Mester uraimék készpénzbeli fizetéseket valamely kézi munkával akarná complénálni [kiegyenlíteni]", megteheti - olvasható az új fehértóiak rendtartásában, csak az a fontos, hogy ezt megfelelően tartsák nyilván. Kézi munkásokat elsősorban az építkezéseknél vettek igénybe. Biharnagybajom matrikulája sorra-rendre örökített meg ilyen eseteket. 1765-ben új parókiát építettek, s a'matrikula szavai szerint „épült pedig minden épület ezen Paróchián közönséges erővel és igyekezettel, senkinek sem lévén benne semmi magános symbolaja [pénzbeli hozzájárulása]". A következő években 1768-ban a fiúk, 1776-ban a lányok iskoláját építették „közönséges erővel és igyekezettel". Az utóbbihoz az eseményeket megörökítő prédikátor azt is hozzáfűzte, hogy még a mesterek is „ugyan itt helyi lakosok és nemes emberek" voltak.

20 Az épületek gyakran időszerű javításánál ugyancsak számítottak a párbérmunkára. „Ha pedig a Paróchiális házak körül valami reparatio kívántatnék, tehát annak is végben vitelére Curator uramnak gondgya légyen, ahhoz kívántatón munkásokat Curator Uram rendszerént rendellyen " - hangzik az új fehértói rendelkezés. A jószágtartó tehetősebb gazdákat főként mezőgazdasági munkára rendelték, de az is előfordult, hogy emellett a kéziszerszámokhoz is hozzá kellett nyúlniuk. Az eklézsia számára külön kihasított, valamint a papok és tanítók használatába adott szántóföldek igaerőt igénylő műveleteit végezték. Mindenekelőtt kétszeri szántásra kötelezték a gazdákat. „Minthogy... Prédikátor urunknak 8, Mester urunknak pedig 4 köböl őszi vetés ígértetett; tehát Curator Urunk incumbálni [iparkodni] fog, hogy annak idejében, a hol az Helységnek őszi vetése lészen, tizenhét sák [zsák] alá való ugarnak való földet jó és alkalmatos helyen barázdáitasson, ugarlására minden Gazdáiul egy-egy ekét exigaltasson [kihajtson], s annak megszántására bizonyos napot denominállyon [megnevezzen]az vetés alá való szántás is pedig hasonló mód... alatt observáltassék [tekintetbe vétessék] Curator Uram eő kegyelme által... " - olvasható az új fehértói utasításban. A szántásnál a papbér-egységet minden bizonnyal napokban mérték és nem területhez szabták. Ezért tartotta fontosnak a bajomi és az új fehértói statútum is a teljes napra történő utalást. A bajomiak szerint „midőn az eklézsia számára szántani rendeltettek, ki-ki rendes idejében és rendes idején végezze, mint magának szokott szántani. " Az új fehértóiak még határozottabban fogalmaztak, mondván „ hogy ha valamelly Gazda akár ugarláskor, akár vetés alá való szántáskor, maga ekéjét nap feljöttekor a földben nem állítaná, Curator Uram eő A bajomi eklézsia matrikulája. Lásd TtREL, mikrofilm, gy. A. 2170. Ezek az adatok is mutatják, hogy a matrikulák a demográfiai bejegyzések mellett sokféle más, fontos egyház- és köztörténeti adatokat is tartalmaznak.