Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Rácz István: Párbér-adó a debreceni egyházmegye eklézsiáiban

termeltek. Elmondható, hogy a párbér részelemei közül a legnehezebben feltárható terület. Rendkívül kevés írásbeli lecsapódása maradt, és különösen hiányoznak az egyes uradalmak robotkönyveihez hasonló feljegyzések.

18 Feltehetően a munkaszervezéssel megbízott egyházfik legtöbbször csak szóbelileg intézkedtek, s az egyes hívek a település szokásrendje szerint sorjáztak munkára. Talán ezzel is magyarázható, hogy a szakirodalom ezidáig kikerülte ezt a kérdést. Amennyiben mégis előkerült, csupán az egyházi építkezésekhez nyújtott munkaszolgáltatás nyert valamelyes megvilágítást. Mai ismereteink szerint statisztikai értékben nem tudjuk felmérni az egyes eklézsiák munkabeli párbérszolgáltatását. Még arról sincs tudomásunk, hogy bármely eklézsia bármikor meghatározta volna az ágyszám szerinti munkamennyiséget. Minden bizonnyal mindig a szükség szabta meg a mértékét, s a pénz- és a gabonaszolgáltatáshoz hasonlóan nem rögzítették az egész- és félbéresek munkakötelezettségét. Még kevésbé nyílhat tehát arra mód, hogy az eklézsiák munkában kifejezett jövedelmét-hasznát, akár egyetlen évben is, összegezhessük. Nem tették ezt az egykorúak sem. Arra viszont a vizitációs jegyzőkönyvek, díj levelek és főleg két újabban feltárt forrás segítségével kísérletet tehetünk, hogy a munka formájában teljesített adó sokféleségét - a teljesség igénye nélkül - érzékelhessük.

19 Az újfehértói eklézsia 1746-ban kelt kurátori utasítása és a biharnagybajomi eklézsia gazdálkodásról szóló, 1764-ben kelt „emanuált" (kelt) szabályzata sokat elmond a kortársak felfogásáról. A két forrás vallomása lényegében összecseng, ezért nincs okunk annak feltételezésére, hogy más egyházközségekben valamint az ezt megelőző vagy követő évtizedekben, eltérő módon jártak volna el. Valójában tehát típus értéküeknek minősíthetők. Az élő munkát a szűkebb értelemben vett eklézsia és belső embereinek (pap, tanító) szükségleteire fordították. Az adózók munkabeli kötelezettségeiket kézies igaerővel egyaránt leróhattak. A nincstelenek természetesen kézi munkát végeztek, az állattartó gazdákat pedig jobbára igás szolgálatra kötelezték. De arra is volt mód, hogy a szükséget szenvedők a párbér készpénzbeli tartozásokat kézi munkára váltsák át. „Hogyha pedig valamely szegény ember Tiszteletes 8 Ilyenekből dolgozott - többek között - Oláh József: A robotmunka a sárospataki és regééi uradalmakban. In: Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Szsabó István. Bp., 1960. 271-337. 9 Az újfehértói kurátor kötelességei, 1746. jún. 6. Lásd TtREL, I. 1. b. 6.; A biharnagybajomi eklézsia gazdálkodására vonatkozó végzések, 1764. febr. 11. A bajomi eklézsia matrikulái. Lásd TtREL, mikrofilm gy. A. 2170.; A következőkben az ezekből vett idézetekre külön jegyzetekben nem hivatkozunk, a szöveges részben mindig feltüntetjük a szükséges információkat.