Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)
Rácz István: Párbér-adó a debreceni egyházmegye eklézsiáiban
RÁCZ ISTVÁN PÁRBÉR-ADÓ A DEBRECENI EGYHÁZMEGYE EKLÉZSIÁIBAN 1 Az eklézsiák működéséhez alkalmi és folyamatos gazdasági erőforrások kellettek. Az előbbihez a templom-, parókia-, iskolaépítések és karbantartások tartoztak, és kétségtelenül ezek voltak a nagyobb tételek. A rendszeresen évenként ismétlődő kiadásokat pedig az egyházközségek magyarul belső embereinek, latinul ecclesiasticusainak vagy conventionariusainak nevezett alkalmazottak (prédikátor, tanító, egyéb segédszemélyzet) fizetése képezte. Nagyságrendben ugyan az utóbbiak nem mérhetők az építkezések költségeivel vagy legalább is évenként való eloszlásuk korántsem jelentettek akkora tehertételt, előteremtésük érdekében azonban biztos állandó alapot kellett létrehozni. Már a középkorban kialakult az a szokás, hogy a patrónus az új plébániák alapításához, a templom és a parókia építéséhez a telket és az építőanyagot biztosította, de a kézi- és az igásmunka a jobbágyokra hárult. Még inkább így történt ez az egyházi alkalmazottak esetében. A patrónus földesúr jobbára csak szántófölddel járult hozzá a papok ellátásához, annak művelése és az egyéb szükségletek a jobbágyoktól teltek ki. Ez a társadalmi kötelezettség jogszokássá (laudabilis consuetudo) vált, és a protestantizmus sem változtatott az akkor már többévszázados rendszeren, egészen a XVIII. század derekáig. 2 Ekkor sem arról volt szó, hogy az egyház-fenntartás lakossági terhe csökkent volna, éppen ellenkezőleg: növekedett és egyre inkább személyes jelleget öltött. A XVI-XVII. században az egyházi tized bizonyos hányada (nyolcad, tizenhatod) még jól kiegészítette a református papok fizetését is, a XVIII. század elejétől azonban ez a lehetőség számukra megszűnt. 3 Ehhez járult a közösségi jellegű patrónusoknak, tehát a különböző városoknak az a törekvése, hogy a korábban egy összegben városi pénztárakból fizetett egyházfermtartási díjtételeket a helyi közösségek 1 Részlet a szerző Egyház és társadalom című készülő kötetéből. 2 Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp., 1966. (a továbbiakban Csizmadia, 1966.) 210-211. 3 Pokoly József: A magyar prot. egyházak vagyonjogi viszonyai az 1790-91. XXVI. t.czikkig. Protestáns Szemle, 1895. 115-117.; Csizmadia Andor: A magyarországi feudális jogintézmények felszámolásához. A decima megszüntetése. Gazdaság és Jogtudomány, III. 1969. 110.