Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Szabó Magda: Pistám, lelkem!

PISTÁM, LELKEM! Ez a köszöntő valójában egyikünknek se műfaja, nem szoktunk mi ilyesmiről írni egymásnak, pedig ha valaha az utókor összegyűjti akár a Te, akár az én levelezésemet, kiviláglik, leveleztünk mi minden olyan alkalommal, mikor egyikünk kérdezett, a másik meg felelt és a kérdések középpontjában ott állt a Város, szerelmed és szerelmem. Annyit azért megengedet — ez szebb, mint az engedsz —, hogy itt kimondjam, segítséged nélkül r\\r\cs Csokonai darab, amely végén pecsenyévé tapsolták kezeiket a pestiek, n'mcs a Disznótor Szappanos utcai háttere, amelyet te festettél meg, hogy én is megfesthessem, sőt nincs a Régimódi Történet sem, pedig az igazán az én legmagánabb magánügyem, éppen csak az adatok hiányoztak itt-ott, olyan adat meg a Hajdúságból és az itt élőkről, amit Te ne tudnál, nincs. Későn jut el Hozzád vagy talán el sem ért a levél, mikor a Szerv felkért, hivatali teendőim egyszerűen nem hagytak időt arra, hogy végiggondoljam, voltaképpen mit üzennék Neked, nemigen tudtam volna írni, mert a térdemben uralmát átvett orcátlan ideggyulladás miatt a nemzeti ünnepek során úgy sántikáltam át, hogy szégyen volt rám nézni, utána se fekhettem, mint az orvos rendelte, mert utazhattam azonnal vidékre, végiggondolni a májusi Gizella napokat az ország túlfelén. Látod, még mindig így jelez a földrajzom, hiányzik a Budapest-centrikus optika, van Tiszántúl, van Dunántúl. De hiszen Te érted ezt, és félek, ebben az amerikanizáládó országban hovatovább egyre kevesebben értik majd. Most azonban megfelelő fájdalomcsillapítóval megbékítettem beteg térdemet és itt ülök az íróasztalnál, ami mellől eltiltott az orvos egyelőre, és megkérdezek Tőled valamit, amiről előre tudom, hogy nemmel válaszolsz, mert miért került volna gyerekkorodban éppen Révész Bálint 1857-ben megjelent imádságos könyve a kezedbe a Csicsogán, az egyetlen könyv, amely mindig ott van a közelemben. Nem szerettelek volna az obligát Csokonai verssel köszönteni, hallhatod még, ha megéred a százat is. Én mégis az imakönyvet nyitom ki, nem mert nagyböjt van és bűnbánat ideje, hanem mert Révész Bálint megcsinálta a fantomképedet úgy nagyjából százötven évvel ezelőtt. Kinyitottam a könyvet a tartalomjegyzéknél,