Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Szabó Magda: Pistám, lelkem!

hadd leljem meg a minden életszakaszra, munkára kiterjedt felsorolásban azt a könyörgést, amely funkcióid valamelyikére elmondható, fogtam a tollat, a papírt, hogy feljegyezzem és ha lehet, idézzek belőle, aztán nem lett belőle semmi, illetőleg az, amit most olvasol. Te Pista, mit imádkozzam el érted, mondd meg, a mesterember, a földművelő, a kereskedő, a pásztor, a katona vagy a szolga imáját, mert minden voltál azok közül, amiket felsoroltam. Még rab és vándorló legény is. Minden hazánknak használó jónak hűséges pásztora, nemzeti örökségünk katona bátorságával védelmezője, szolgája a nemes küzdelemnek egy tájegység és a civis világnak, pásztora annak, ami már részben csak írásaid rögzített elemei, gyűjtögető a Hajdúság kincseinek a Hortobágy mejjékén, árosa a város és polgárai nemes méltóságának, míg jó kalmárként magtárba raktad a sokféle termést. Míg anyagot gyűjtöttél, még vándor is voltál és rab is, ugyan annak a szent szenvedélynek a rabja, ami engem is kísér, de én kisinas se vagyok Hozzád képest, Te meg, Ecsedi emlékével hűséges szívedben, mester. Minden voltál, barátom, ahány funkciót felsoroltam, annyiért lehet hálás Neked szülőfölded és Magyarország. Ami még ezen kívül voltál, az túlmutat a stilisztikán: tilalomfa és emlékjel voltál, mióta élsz miattunk és érdekünkben, és így maradj meg számunkra az egyszer majd elháríthatatlanul egyesült világban is. Isten, akiről gyerekkoromban szentül hittem, csak a mienk, és itt lakik valamelyik pusztán vagy még közelebb hozzám, a város egy közében, őrizze utadat minden lépésedben és ne irigyeljenek el az égiek egy olyan közösségből, amelynek titkait és üzenetét egyre kevesebben ismerik. És most a vers, a köszöntő: Én kis gyenge madár íneklise, piros hajnal felteccíse, felvirrattan emára, születised napjára, a jó Isten íltessen, háttig szeressen. Kívánja hű barátod SZABÓ MAGDA