Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Bevezetés
kor azonban Etvös, Ötvös). A keresztneveknél azonban - Károlyiné saját kezű aláírását kivéve — modernizáltunk, pl. Lőrincz helyett Lőrincet, Suska helyett Zsuzskát írtunk. A rövidítéseket dőlt betűvel oldottuk fel, a saját kiegészítéseinket szögletes zárójelbe [...] tettük. A nyelvtani szempontból hibás szövegre (pl. ahol nincs egyeztetve az alany és az állítmány száma) felkiáltójellel [!], az olvashatatlan vagy bizonytalan olvasató, illetve értelmezhetetlen szavakra kérdőjellel [?] hívtuk fel a figyelmet, sőt, esetenként magyarázatot is fűztünk hozzá jegyzetben. A talán szót, amelyet Barkóczy Krisztina következetlenül, hol m-mel, hol w-nel írt, az I. kötetben következetesen talám-nzk írtuk, mivel ott döntően ebben a formában fordult elő. A jelenlegiben viszont a talán-vzltozat mellett döntöttünk, mivel az itt közölt levelekben ez az írásmód a gyakoribb. 16 levél - nem Barkóczy Krisztina kezétől származó - címzése francia nyelvű, amelyekben szintén vannak hibák (pl. d’Etat helyett détát), illetve következetlenségek (pl. a marsall szó hol franciásan, hol németesen, hol „keveréknyelven” van írva: Marechal, Marschall, Mareschall, Marchal). Ezeket változatlanul hagytuk, csak a fordításukat közlöm jegyzetben. Van néhány levél, amelyet anyja tollbamondása alapján, Károlyi Klára írt, s kettejük „helyesírása” természetesen eltérő. A személyiségüket tiszteletben tarva, a különbségeket nem akartuk eltüntetni, s ezzel magyarázható, hogy bizonyos szavak írása (pl. az úr, uram, amelyeket Károlyiné mindig nagybetűvel, lánya viszont többnyire kisbetűvel írt) nem következetes. Ugyanez vonatkozik bizonyos személyek nevének írására is: Szent-Iványi nevét Barkóczy Krisztina külön, általában rövidített formában (SzíwZ-Iványi), Klára egybe írta. A kötethez jegyzetek és mellékletek készültek a levelek nyelvezetének és tartalmának jobb megértése érdekében. Az ebből a célból leggyakrabban használt szakirodalmat, illetve a már kiadott forrásokat ld. a Bevezetés után! A függelékhez tartozik még három jegyzék (Idegen és régi szavak, Jeles napok és egyházi ünnepek, Régi mértékek és pénznemek), valamint személy- és helynév- mutató. Itt kell megjegyeznem, hogy a különböző szentek napjaként csak azt a napot, illetve napokat adtam meg, amelyekre a levélíró hivatkozott (pl. Szent István napjaként augusztus 20-át, holott Szent István protomártír napja december 26-a). A személynévmutató összeállításánál ugyanazt a gyakorlatot követtem, mint az I. kötet esetében. Mindenkit felvettem a jegyzékbe, de ezúttal sem sikerült mindenkit azonosítani. Leginkább akkor, ha valaki csak a családnevén szerepel, miközben más is viselte ezt a nevet. Ilyenkor - ha nem tudtam egyértelműen tisztázni a személyazonosságot — csak a vezetéknevet tüntettem fel a mutatóban. Igen jól példázzák ezt az Andrássyak, akik közül, a feleségeket nem számítva, öt családtagra is történik utalás a levelekben. A csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy György és István valamint Andrássy Jeremiás 12
