Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1721. január 14. - [1721.] december 21

lenni, most is, midőn elhagyám. Anyostul reggel értek küldök. Valóba bajos it megint az árvíz miá, ha ugyanily rút üdő lesz, talán még általfordulok Baktára jó készülettel, mert csak a leányomén voltam ot job részint.

Meglátom, a disznókkal mire mehetünk, de én a tőzsérekwek hírét sem hallom. Altalhajtani úgy káros volna, s félő, oda is rekedne. Csak volnának tősérek, eljűnének azért ide. De, Szívem, ha el nem adhatnám, tudósítson Kegyelmed, ha hidegek lesznek, csak leölessem-é, mert máris veszedelmes nekik a hideg eső, és hideg sárba lenni nincs jó helye. S az istálókba is belejöt a víz, s továb is. Ha így lesz, szárazt is alig lelni it velük. írtam Bartának, adig is próbálja meg, ha a hutába a hurkák s disznó pecsenyék elkelnének-é. Máskínt kár volna már így kibocsátani, csak az aprólékát lehetne pínzé tenni. A szalonája, úgy vélem, jövendőbe is elkelne az ő árán. Elvárom azért Kegyelmed tudósítását.

Az sváb molnár igenis megérkezet. Az kű1 még it van, holnap megindítjuk Károly felé. Egyebeket már elvittek, az tiszafát is most elvitték volna Károlyba, de a szekérrül leszedték [.. .]2 fa deszka[.. .]2 Lőrinc [.. .]2 Károlyba küldte.

Az kállai postamester búzát kér, adjunk-é s mennyit, parancsoljon Kegyelmed, Édesem.

Az Ötvös Uram Győrije az erdődi udvarbíróságot solicitálja. Még ugyan Szent György napba telik esztendeje, de maga ál 1 apotjáro/bizonyos akarna lenni. Elfelejtettem edig írni rulla, noha még Károlyba lételemkor tudtam kívánságát.

Kis János mit instál, megláthatja Kegyelmed, ha segíthetnők, jó volna, azért is, ha megvehetnők az adósságot rajta.

Az bába nállam van, nem mer maradni a paptul, edig is Contracornnál volt. Pínzt kér csak rajta. Megválik, továb mi választ ad Kegyelmednek..

Mikesné Aszonyom mint panaszol Jasztrabszki Uramra, megláthatja ő kegyelme. Az kép-supollatrul nem emlékezik, ki kezébe adta volt ő kegyelme, vagy azután juthatot kezébe. A datumjáról a levélnek meg tudja maga Jasztrabszki Uram. Ha az aszúszőlő borra ráküldene az aszony, kit Kegyeljed consensussá- bul ígírtem, noha nem úgy, mint mienket, min adjam? Vagy a Hegyalján vetessek [?]ra, elvárom, Szívem, Kegyeljed tudósítását.

Az majomé jó lenne, ha kihíjhatná Kegyelmed a mi földön[kre].3

Szegíny Ramocsaházi Uram nállam volt. Talán én már nem is panaszolko- dom az én alteratiómrul, mivel úgy van szegíny, hogy mikor én legroszabul voltam is, talán felínyire sem láttattam roszul lenni. Kikölt egészen a képibül, tel- jeségel sem ehetik, sem alhatik. Fogás4 nélkül az házba sem mehet végig. Csak magát s gyermekét ajánlja Kegyelmed gratiájába, s a fiaméba. Halálhoz készül, rettenetes köszönéssel van. Csak azon kér, mentsem Kegyelmed élőt, hogy nem udvarolhatot, mi az oka. Nem is hiszem, a garádicson felmehetne szegíny.

459