Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1721. január 14. - [1721.] december 21
Most, Szívem, többet nem írok, mert gyertyánál ez is nehéz volt, hanem maradok Kegyelmednek igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. 1 malomkő 2 a levél itt vízfoltos, szakadt, olvashatatlan 3 a Tiszántúlra 4 támogatás 595. Olcsva, 1721. december 10. (MNLOLP398. No. 37 358.) Olcsva, 10. Decembris 1721. Édes Szívem! Tegnap estvefelé érkezék Szabó János gyalog igyel-bajal, kerengéssel az levelekkel. Kegyelmedé, nekem szólló, kettő is vala, Andrásinak is hasonlóképpen. Tegnap a szemem kezdvén fájni, gyertyánál nem válaszolhattam. Most ugyan Isten kegydmébül ollyas alteratióim nincsenek. Az hámorbul jót embert küldöm gyalog Szabó Jánossal, tegnap várakoztattam it az út miá. Erdődöt már megjárta, tudom, mindenekrül informálta Kegyelmedet Andrási, hoszas írásom miá nem késedelmeztetem őket. Az sváb molnárnak csak volt dolga edig, amint mondja Andrási, de ha a köveket szinte fel nem tehetné is, azzal nem fogja késedelmeztetni, Andrási úgy mondta. Hanem vasárnap ideküldi, adig általesik dolgom. A követ a többi is felteszi, csak legyen jó, de oly öreg kű, hogy 7 araszos és felette vastag is. Nem hiszem, szeresse. Én azt mondtam, hajónak nem ítélli az molnár, a fényi szárazmalomnál is inkáb adja oda, hajó lesz. Idejővén igen sietve küldöm mívszerivel edgyüt, csak az út engedje sietni. Az disznókról úgy gondolkoztam, mint Kegyelmed, Édesem. Van egy hete, meghattam Bartának, próbálja meg, elkelne-é az apróléka az hutások közt. Most küldök az helmed vásárra megtudni, ha van-é ára a disznónak, s az tő- sérekwA is hírt adni, mivel mondja Szabó János, hogy ara szándékoztak volt, s Lónyánál továb nem mehetvén, ot vásárlottak 300 forintig valót, de a pínzekwek felét sem vásárolhatták fel. 18 forinton vették a Lónyai U ram disznait. Ha onnét megjűnek, s nem bízhatni, csak leveretem, mert a hideg sárba hevervén, ami hús van is rajta, levész, csak nincs hova tenni. Nagyob víz volt most, mint azelőt, alig maradt meg a majornál való kazal[?] is. Most is it fen főznek. 460
