Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1721. január 14. - [1721.] december 21

Máskínt elég orvosság van it, a pater a tolmácsom, ért is hozzá. Magam na- gyob részint majd próbálom. Könyeb lesz, ha Kegyelmed tanácsa is járul, mitévő legyek vélle.

Ezzel maradok Kegyelmednek igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p.

588.

Nagykároly, 1721. november 16.

(MNL OLP398.No. 37 351.)

Károly, 16. Novembris 1721.

Édes Szívem!

Ezen órán veszem, Édesem, Salánkrul írt levelét Kegyelmednek, melyben írja, hogy az lengyel levelét vette. Valóságos, Jasztrabszki edig is elment volna, de Kegyelmed írta, hogy parancsolatjátul várjon, minthogy siet. Szóval izenek, Szívem, bővebben tülle. Az fiamot Baktán hadtam leányom sok kérésére. Azon vagyok, csötörtökön magam is Olcsvára menjek, s elköltöztessem a velem leendő cselédet, s ha Munkácsra gyülekeznének, s a lengyel is odamenne, azonnal küldöm Ferust is.

Tegnap a borokot mérettem Jasztrabszkival, rendbe akarván venni, mert úgy látom, a tasnádi is semmirevaló, elhiszem, a Bihar vármegyei is hasonló lesz. Azért ezen borok közzül, aki jova, jól conserváltatom, mert a harmadéviek jobbak. Oly emberek élőt becses az óbor.

Az harmadévi specialis aszúszőlő borát nem találtuk, kit Erdélybül az ins- tallatióra nézve hattam volt it. Amit Herceg mond, hogy egyelgette volna öszve Molnár Uram, majd hihetetlen. Hanem ha keze alat romlót volna meg, kit valóba bánnék, mindazáltal csak magam pecsétje alá vétetem. Adig is, Kegyelmed is, Szívem, parancsoljon, hogy az óbort ne vesztegessék ithon nem-létünkbe, ne okozzanak csak engem. Szóval mind érül, s úgy a hutárul bővebben üzentem, Szívem, és maradok Kegyelmednek igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p.

453