Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

az véri megindult, mint Basilidesnek. Képírórul kén ot továb is szorgalmatos- kodni. Ha Kegyelmed eljün is, valami jó ifjú legíny, aki, mikor szükség, udvarolhatna is, mint az orgonista. Az is várná a clavicordiumot a tanítványiért.

Kristóf csak elhagya, Kegyelmedet sem várja haza, promotiót keres. Gilányi Uram udvarába megyen. Pohárnok is valóba kén.

Az Úristennek nem kicsiny ostorának tartom, Szívem, hogy mellém jó cselédet nem kaphatok. Már életem vége felé én is inkáb gondolhatom betegeskedésemet, mint egészséges voltomot. Hacsak azon földön nem találni, ezen a földön nem is reménlhetni, mert mind az özvegy Iudex Curiéné,2 s mind gróf Csáki Istvánná eleget mesterkednek, magoknak mégsem találnak. Kalis a gazda- szonyságnak vetette magát, s a gyermeket tojtatja,3 s csak nem resolválja magát.

Fiam Uramnak gyakran ír Klárám, de régiül fogva semmit nem ír senkinek, noha Kolosvárt van. A pestisrül írtam volt Mikesné Aszonyomnak, nem hivén amannak, megláthatja Kegyelmed, mit ír.

Itt tavaszi idő kezdet vala járni, márcsak szántáshoz készültek Károlyba, de megesősödvén, felette alkalmatlan mindenre, az árvíz amint elindult. Bárcsak az alsó házakbul ki ne szorítana.

Minthogy régen itt nem forgottunk, merő kis Sodoma4 let Olcsvábul. Elég bajos dolog van, kivált a kertészei, mert Tót Ilona már ezen harmadik fattyát rávallotta, s az inquisitióbul is elég világos gonoszságok. A fraj fogva van, a más részt halasztottam, most kezdődvén a kertbeli munka is. Acs Lőrinc gorombasága, mert régen practicálja a roszat, s ha hírt tét volna eleint, meg lehetet volna zabolázni, a jó ifjú ne rontotta volna el magát. Már most fecsegi, mikínt. Merő bordélyház volt a háza, kikkel majd minden fizetését elvesztegette.

Levelem még el nem végezvén, veszem újobban Kegyelmed 16. Februarii Posonbul írót levelét, melybül értem szomorúan Kegyelmed egészségében való változását. Kiváltképen félvén attul, Isten őrizzen, ha az a keresztcsont fájdalma találna rájűni, aki már azelőti ilyen üdőben sanyargatta otlétünkbe, ki miá útja meg is gátolódnék, tudom.

Ezzel mindazáltal továb is maga egészségérül való tudósítását elvárván Kegyelmedtől, ajánlom Isten oltalmába, és maradok Kegyelmednek, igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p.

P. S. Hartyánkáwtfk Bárcziaké az öröké, amint hallom, s más falu is van hozzá. Jó volna Kegyelmednek, útjába végére menni. Járják is most az örökös uro- kot, hogy kiváltsa, megunván a pápistaságot. Valóba jó helyen volna, az utazásra nézve.

Némely levelei már idedirigáltatván Kegyelmednek, elküldöttem. Kivált a Dersőfi Imre Uramét, mivel a Méltóságos Feldmarschal élőt volna az instantia, és az Administrator Uramét,5 ki a szőlők iránt van.

306