Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

P. S. Édes Szívem, Kalis a gazdaaszonyságot szeretné, nem resolválja magát a szolgálatra. Ha valahol, de ugyan jó és hiteles recommendatio mellet, lehetne találni, fellette szükséges volna egy aszony már három gyermek1 s dajka mellé, s egyéb dolog is illyen hellyen bőségesen van. Képíró- s pohárnokszerzés szükséges, Édesem.

1 Klára gyermekeiről, Istvánról, Lászlóról és Gáborról van szó

488.

Olcsva, 1719. február 25.

(MNL OL P 398. No. 37 252.)

Olcsva, 25. Febraarn 1719.

Édesem!

Andrási megjárá Debrecent. Az commissarius semmiképen el nem vévé a 3 tízes aranyat, csak azon kért, hogy Kegyelmednek recommendáljam. Rettenetes maga ajánlással volt, s böcsülte emberünköt. Két holnapi assignatiót újjobban adót a városra, de hogy in natura vehessük, csak nem bízhatunk hozzá, noha ő politizál, mert azt is mondotta, hogy ha in natura adnák, tehát feljeb menne a városra illő portiónál, anyi lú nem esnék rájok. Azonba a vármegye részérül azt felelte GropSalcernck, hacsak nem akarják, nem tartoznak semmivel in natura. Ebbül kijű, hogy az Kegyelmedé is azon formán leszen. Az városon fogja ugyan továb is pretendálni Szuhányi, de ők, amint sokszor megírtam, discretiót nem adnak, tiszta embertelenségek lévén.

Bécsbül 11. írót leveléből látom, Édesem, Kegyelmednek, hogy Nemes vármegye tudósítását nem veszi. Egyéb okát nem gondolom, hanem Bátorkeszibe lévén dirigálva, Kegyelmed másfelől Bécsbe ment. Edig elég leveleinket vehette Kegyelmed, Édesem.

Én, noha Kegyelmed írása szerint nem is gondolhatnám, hogy ezen levelem ot érje Kegyelmedet, de szerencsére mégis elküldöm. Kisariak mit írnak, megláthatja Kegyelmed, Szívem, jötébe tehetne Kegyelmed dispositiót rullok. Sok szép szőr lévén ot az ládában, talán edig is megötte a moly. Jó volna nekik lehozni. Tudom, megengedné a Méltóságos Püspök.1 Szőnének székeket számunkra, hogy Andrási ot volt, akkor is hevertek a szőr nem léte miá.

Megírtam vala, Szívem, úgy tudom, hogy a képírón kiadtam sok ir/mtelen- ségéért. Az ördög csaknem el is vivé Szakmárt, holot heteket töltőt az italba, s

305