Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
nak, melyet Kegyelmed levelek párjábul megláthat. De Kegyelmed előre sem az commissariusnak való discretiórul, sem, ha nem akarják, mit tegyünk véllek, nem parancsol. Egyebet nem tudunk tenni, hanem Kállóba küldvén Andrásit a vásárra, két tucat aranyat küldök most utánna a commissariuswűk, és az más három holnapokra való assignatiót is fogják kérni. És eziránt is ír Szuhányi, hogy ha valami újab magyarázatja nem jöt-é azon regulamentum szerint való assig- natiónak, hogy csak pínzül legyen, mivel akkor maga is ara utalt a commissari- us, hogy még onnat felyül vár. Minthogy a váradi generálisak1 is azon vármegyére hasonló assignatiója vagyon, oda is íratok és oppinióját veszem, maga mit csinál. Mint Kegyelmed jó- akarójátul tudakozódom, maga is akart Kegyelmed értekezni ithonlétébe. Hogy pedig annál hamarab vehesse Kegyelmed a tudósítást, meghattam Andrásinak, ezen levelem mellet, ot mire mehet, tudósítsa Kegyelmedet még Debrecenbül. Ezzel maradok Kegyelmednek, Édesem, igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. Újobban is gondolkozván Szuhányival, az aranyakot harmincra töltém. Bárcsak azt tudnám, tavaly mit adót Kegyelmed, mert én úgy tudtam, egy pár szekeres lovat. De most értem, hogy azt a vármegye nevével presentálták. Nincs is kitül kérdeni tanácsot. Igírkezet vala hozzám az Oberster, de hihető, az rósz út gátolta meg. Az emberimet két nem2 várakoztatták a nemes vargák,3 s még enni sem adtak tisztességesen. Komáromi tartotta, s egy privatus ember híjta magához, aki a pínzt idehozta volt. De a város csak gazul cselekedet. Én pedig az ő embereket az asztalomnál etettem. 1 Salczer 2 elírás „nap” helyett 3 vő. az előző levél 1. jegyzetével 487. Olcsva, 1719. február 18. (MNL OLP 398.No. 37 251.) Olcsva, 18. Febmarii 1719. Édes Szívem! Noha tegnapi napon is írtam vala Kegyelmednek, mikínt megkötötték magokot a városiak, és a vármegyére utalnak egy részével Kegyelmed portióival, hol- ot azolta is, miolta megtudták, elégé ígérték pínzül. Debrecenbül viszik el azon 303
