Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
levelemet a commissarius válaszával. Az discretiót sem mertem halasztani, félvén, ha Kegyelmed Bécsbe menetelivel késni talál, azért 3 tízes aranyat csak el- küldék. Kevesebbet, azt gondoltam, ha dísztelen lesz. Itt az üdő igen alkalmatlan, teljességei semmi dologba elő nem mehetni. Most is erőssen esvén az eső, félő nagy árvíziül. Nem kevéssé bánom, hogy a hegyalji ganéjhordás elmaradt. Míg nekikészülének, s indulni akartak, vége lön az útnak. Ügy látom, Édesem, sézára s az pej lovaknak hámokra nagy szükségünk vagyon. Most, tudom, nem vehet Kegyelmed, de kel rulla dispositiót tenni. Az ökrökre Halász Péter írja, hogy vagy maga jű, vagy embert igazít pínzel, s az árát tudakozza Szerencsitül. Ü nem lévén Károlyba akor, megírtam, hogy amint a marha ára van, ahoz képest tartsa. Magam is írtam, s már eléb fogja az én levelemet venni, s 35 és 34 talléron írtam. De csak talánnal, én is Szerencsire igazítván. Amely kis ládácskában Kegyelmed leveleket tartót, s azután nekem adta, a hármas pecsét, úgy tudom, abba van, ha Kegyelmed le akarja hozni. Az Bihar vármegyei inquisitio iránt nem szintén kedvem szerint eset a dolog. Aminthogy mit ír Ragályi, elküldöttem, Édesem, Kegyelmednek. Én Kegyelmed intentióját egészlen [eljméjére adván, elküldöttem volt magát oda, de Boronkai Uram Kalocsára ment volt, s az compulszoriumot sem keríthette hirtelen kezéhez. S noha én megírtam, hogy csak küldje kezemhez, ha meghozzák, s hazavárom Boronkai Uramat, s ő Kegyeiméiül is vevén informatiót, Kegyeljed parancsolatja szerint oly embert küldök az inquisitióra, aki jól végbe vitesse. De amint látom, siető, elmúlhatatlan útjára nézve expediálom Horgot. Maga elment, s levelemet nem vette. Azonba minemű bajunk van a compossessorokkal, 5-6 korcsmát is ránk kezdnek, aláb pedig, aki csak egy pusztát bír is, és semmi terhet nem viselhet a jószága, minthogy nincs. Ötvös Uram nagyon volt rajta, fogják edgyüt, mivel törvény van rulla, hogy ki-ki, amint bír a helybe, csak aszerint folytassa a korcsmát is, és egyéb hasznot úgy vegye. Kit közölvén Ragályival, azt mondotta, hogy igen is van rulla törvény, de még senki sem élt vélle. Azért szükség, hogy parancsolatot hozasson Kegyelmed, és vétessék ususba, de mindedig is nem con- cipiálta, hanem most küldötte meg. Ha tetszik Kegyelmednek, legyen, s ha nem, tehát múljék. De az én nevemet miért tette oda, nem tudom. Kegyelmed úgy tétesse, amint tetszik, akármelyekel. Rósz dolgok volt a disznóknak Erdődön. Alig oda nem lettek a süldők, mégis jókor értük. A malacokot tartják Károlyba, s az salánki s gelényesieket hazahajtattam. Tartsák, amint lehet. Én, Szívem, csak nem dicsekedhetem egészségemmel, mi vége lesz, Isten tudja. A pestist, most írják, hogy mindenüt megszűnt. Ezzel maradok Kegyelmednek, Édesem, igaz hites társa Barkóczi Kristina 304
