Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

laknánk, úgy elpusztítanának mindent, végtére a felházakba sóz[v]a[?] a káposztát is. Ezen órán veszek levelet Szerencsitül. Az mézet eladta 8 vonás forinton kis csebrit, vízmértékre. Az hordók viszajűnek, húsvétkor adják meg az árát.

Jóllehet a csűrbíróra egyebet nem bíztam vala, hanem hogy ha parancsolatom szerint nem providiálnának a malacokrul, megírja. Most már mit ír, lássa meg Kegyelmed. Bizony, oly könyű elhinni, hogy úgy van, mert magam is úgy tapasztaltam. Naményit Salánkra küldtem vala, s odakárhozot, mert othattam volna. Talán soha roszabul sem hattam Károlyt, mint most, én láttam akkor is.

Még levelemet el sem végezhettem, újobban érkezik Diószegi és Nagy András levele. Én, amint Kegyelmednek megírtam vala, Rácz András Uramra bíztam volt, a borrul, hogy contentálja, mivel semmiképpen a szántaiak el nem vitték, nem ismervén kötelesnek magokot rá. S hogysem eloszoljanak, az mint készültek, Kegyelmed jelen nemlétébe, én azért ígírtem meg pínzül. S valóba ároson is eset, drága lévén a bor ot Dés táján, amint Rácz András Umm írja, s melybe Rácz András Utam szovaira nézve, nem is kételkedem.

Minthogy pedig még a búzárul nem contentáltatot, 180 vékára hadta a búzát, vagy vékájáért 3 máriást. De már ha Kegyelmed úgy parancsolja, vagy kezéhez adatom, ha veszi, vagy bíró kézhez, vélle továb nem bajoskodom. Csak nagyob bajt ne csináljunk, mert ha igaz jussa van a búzához, ha akarja, veszi, s ha nem, kezéhez, nemesember se személyébe, se jószágába nem arestáltathatván. De csak Isten Kegyelmedet hozza, folytatódjék.

Értem Kegyelmed levelébül, hogy az lengyeleknek bor venni nem szabad ki- jűni, nem méltó lesz hát a hegyalji szőlőkért sokat fizetni. Csak elhiszem, egész hasznát ezután a Kamora fogja venni.

Ezek után Isten oltalmába ajánlván Kegyelmedet, Édesem, maradok Kegyelmednek igaz hites társa

Barkóczi Kristina

Kegyelmed levelei5 mindinkáb az ünepet szerencséltető válasz volt a jova, kit megírtam Kegyelmed[ne)s\. S kire magam választ adtam, hogy Kegyelmed it- hon nincsen. Az vásárlás nem is kellet Comarombul, hanem vagy Bécs, vagy Poson, vagy derék vásárból, ahol illendő áron vehetnék, mert Comarom majdcsak Szakmán6 1

1 értsd: kár volna a drágább rozson tartani 2 románok (az ország ék. részén nevezték őket nus- tunak/nyustyunak, mert - nem értvén magyarul - gyakran mondták, hogy „nu stiu”, azaz „nem tudom”) 3 tolihiba kívül helyett 4 elmosódott vagy törlés miatt olvashatatlan szó, talán: maga 5 ti. a Károlyinak szóló levelek 6 Komáromban csaknem olyan drágán lehet vásárolni, mint Szatmáron

299