Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
485. Olcsva, 1719. február 9. (MNL OL P 398. No. 37 249.) Olcsva, 9. Februarii 1719. Édes Szívem! Bátorkeszibül 29. Januarii írót levelét Kegyelmednek, Édesem, szeretettel vettem. Ki is ál másfél árkusbul, minthogy jobbára válasz, rövideden írok rája. Edesem, én csak egy formában való változó egészséggel töltöm iidőmet. Laci, noha azután is valóba roszul volt, s erőssen is elijedtünk vala rajta, de most, Isten jóvoltábul, elmúlt rulla. Az bécsi útrul írtam vala már, hogy akárhova szálljon az ember, de igen illendő az ő Felsége kí'gydmességének csak megköszönése kedvéért is egyet fordulni ottan, mert a mostani állapotját nyomorult nemzetünknek tekintvén, nem annak a summája, de a tekinteti sokat teszen, hogy nemcsak névéi vagy titulussal, hanem máskínt is láttatik, hogy ő Felsége szolgálatjába foglalatoskodik Kegyelmed. S egyébkínt is, ha mi parancsolat leszen, vagy megyen, vagy nem az ember, annak csak meg kel lenni. Azt valóba csudálom, hogy Szuhányi álmába látta-é, vagy hol vette, hogy az váróstul öt forintjával kívántattam az portiót. Még gondolatomba sem volt, hanem csak az commissarius assignatióját küldvén be, aszerint kívántam az lovakra in natura, de ők még csak elméljekre sem vették, hanem hogy hova ha- maréb az pínzt kiküldik regulamentum szerint. Ezalat commissarius urastul végére mentem, hogy lehet-é keménykedni embereimnek, hogy csakugyan in natura prestálják az assignatio szerint, mivel én azt jól tudtam, hogy tavaly is csak pínzül assignáltatot, s elgondoltam, ha feljeb kíván az ember, a nemes vargák1 nem adnak, s szégyeneb lesz. Hanem ha in natura kén administrálni, magok kérnék az alkut. De commissarius uram sem mondot egyebet, hanem ha Kegyelmed odafel el nem végzi, kétséges, ha úgy kel-é a portiókot fizetni, mint a mezei vitézlő rendnek, vagy mint a presidiumbelinek. S noha tegnapelőt 1200 rénes forintot el is hozának, nagy követéssel lévén a hátramaradotrul. De én politice válaszolván nekik, 912 forintot hagyattam it, a többit viszaküldvén, mivel azt ha felvettem volna, a naturalékot nem pretendalhattam volna. Azért újobbon is megbeszéltem, hogy mikínt éget el a szénánk, s nagy szükség mind szénára, abrakra. S azért kel a váróstul in natura kivenni, s abban is kedvezvén a városnak, csak Károlyba szálítsák, nem ide. 300
