Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

köböl rosnál nekik, azt mondják a jó gazdák. Az itvalókat pedig elválasztatván, ide beszállítom, s egyébbel is segíthetni.

Két rendbeli lú Salánkon van, de már csak abrak nélkül. Sem ot, sem Ge- lényesbe nincs abrak.

Az nustuk2 csak jeget sem rakhatnak, de úgy megerőssödék a héten az üdő, a Szamos általállot, a Tisza is általál két nap alat. Ha úgy lesz, amire érkezünk, elkövetnek mindent, de Károlyba semmihez nem bízom, igen hitvánok lévén a béresökrök.

Az erdődi malacok is Károlyba szorultak, a sok rósz közt csakugyan a csűrbíróra bíztam, s az udvarbíróra. Ha jók volnának, ot eltarthatnák, mert a Klára pályinkáját főzik, utánna a magunkét, sert is közbe-közbe. Annak mind jó a moslékja, azon kifül3 mind régi, s úgy ez idei lenmagpogácsa is elég van. Len, kender és zabpelyva, de még álmélkodva halgatják, hogy meg is enné azt a malac. Eleget parancsolék, csak a részegség miá legyen valami benne, mind egy húron pendül az, s egymást pedig mind gyűlölik Csak jó volna valóba, ha Perlait levihetnők.

Minthogy a ser nemigen kél, hanem csak egy korcsmán, se falun, se másut, én elégnek ítéltem 150 köböl árpábul szaladot készíteni. Ha Kegyelmed többet parancsol, még van ideje.

Az zabnak extractussát mikínt adta be Januariuswök az elein a kulcsár, ím, elküldöttem Majtinba. Úgy tudom, 180 köblöt mondot az udvarbíró, és így 200 köblöt intéztünk vala vetni. Megláthatja Kegyelmed, mi maradna úgy Februariusrul. Ezeket, Édesem, nem lamentatióképen, hanem informatióul írtam, hogy tudhason Kegyelmed mindeneket.

Szintén írásom közbe veszem, Édesem, Bátorkeszibül 26. Januarii írót Kegyelmed levelét. Magam is féltem a béresökröket, azért ha mind pínzen veszik is, csak szénát kel enniek adni.

Megvallom, Szívem, nem kevés nyomorúság rajtam a leányom dolga. Megláthatta Kegyelmed a vöm leveléből, mikínt lakik a pestis közöt. Most azt írja, Kolosvárat gyűlés lesz, s oda küldjük be a leányomot. S tudom, oda-visza Szfw/pálra, mert még nem is szándékozót nálla lakni. En Kegyelmedre halasztottam. Kérem, Édesem, csináljon Kegyelmed valamit, s írjon neki is, nekem is, mitévő legyek. Az leányom azt mondja, ő ugyan a pestistől nem fél, hanem az elrekedéstül, mert ha meghalna, az csak jó volna, de magunknak adót Isten okkosságot.

Az erdélyiek elegen takaródénak ki. Kemény Simon egész háznépével, Duserdin hasonlóképen. Teleki Lászlóné, s tőben is, [. ,.]4 Teleki János is.

Nyavolyás Ács Lőrinc szívesen iparkodnék, ha tudna a dologhoz, de elég az, se káposztás, se zöldégnek való pincéje. Mind elhatta pusztulni, mind a házakat foglalta. Ekoráig sem tudom jól kiüríteni. Csak azt gondolom, ha sokáig it nem

298