Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
játul, s emez már indulatoskodik. Kegyelmed, Édesem, hova hamaréb parancsoljon iránta. Mind egyik, mind másik búsít, pretendálván mind a pater, s úgy Borbély János, hogy Kegyelmed odaengedte. It, ha lágy lesz az idő, jeget sem rakhatni. Fertelmes rósz idő, s út van. Az leányom Vajára van Sósné keresztelőjébe képembe. Ma viszavárom. Az pestisről mit ír a viceispán, Kegyelmednek, elküldöttem, Édesem. Ezek után továb is maradok Kegyelmednek igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. 1 a papír sérülése miatt a szó olvasata bizonytalan, kulcsár is lehet 483. Nagykároly, 1719. január 30. (MNL OL P 398. No. 37 247.) [Külső címzés:] Az én kedves Uram пак., Tekéntetes, Nagyságos Károlyi Sándor Uramnak. ő Kegyelmének szeretettel írám. Károly, 30. Januarii 1719. Édes Szívem! Kegyelmed 16. Januarzz írót levelét szeretettel vettem. Én várám Bagosi Uramat, de csak nem érkezik. Holnap, Isten adván érnem, csak elindulok Olcsva felé. Én csak egészségtelenkedem, Édesem, minden harmadnap estve mintegy gyenge lopóhideg-forma bágyadás jű rám. Se ételem, se álmom amiá ni[n]cs helybe. Ma mene el egyszer az öcsém,1 amiá sem indulhatok ma. Sokat tudakozza, a levelét ha vette-é Kegyelmed. Én még karácsony élőt, a magaméval edgyüt elküldöttem. Az Isten vesztette volna a két szököt németet. Szinte gondoltam, hogy így járunk véllek, mert mondtam akkor is, hogy ne várjon újab választ Kegyelmed, csak küldje el őket. Tegnap veszem Gróf Szalczer Uram levelét. írja, hogy Somlyóra jó őrizet alat fegyveres kesérőkkel küldessem, s hát régen elszököt az egyik. Kegyelmed azért, Szívem, írjon oda, ahova kel, valami bajunk ne legyen a semmirevaló gazember miá, aki csak kenyérkár volt adig is, míg it volt. Most vizsgálom, mikor szököt el, s azt mondja a jáger, még Kegyelmed ithon volt, hogy Csanálosra ment, s töbször haza sem jöt. Egy hét múlva tudta meg, hogy elszököt onnét, de én ekoráig sem tudtam. Azt mondja Szakmári, ő soha 295
