Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

Korponai levelére azért relegáltam Kegyelmedre, Édesem, úgy véltem, job módja lesz Kegyelmednek Draskóczi Uram által odavégezni vélle, mert innét bajos. Se ember, se más nincs ara való.

Az commissarius assignatiójával beküldvén Szakmárra, a pínzt szedik. Igírik, hogy ki is küldik rövid időn. Jó akaratbul ők, úgy veszem észre, 3 garast sem adnak, regulamentomhoz tartják magokot. Ha ez megállana, hogy in natura kén a lovakot tartani, úgy valóba jó volna. Én is tudnám, mit kel cselekedni, megmutatja az idő. Az Fiam levelét küldöm, sürgeti a pínzt, mindenre kész most. Búza, szalona szűk nálla, írja Klárának, talán maga ismeretségére jut kárával.

Én pedig maradok Kegyelmednek, Édesem, igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p.

482.

Nagykároly, 1719. január 27.

(MNL OL P 398. No. 37 241.)

Károly, 27. Januam 1719.

Édesem!

Kegyelmed 14. Januarii írót levelét szeretettel vettem vala, s válaszoltam is reá. Noha nincs oly kiváltképen való, mit írjak, mindazáltal bocsátom ezen levelemet Kegyelmed látogatására, adja Isten, jó egészségben találja Kegyelmedet.

Én, Édesem, egészségemmel nem dicsekedhetem. Harmadnapon estvére mindenkor mintegy lopó hideg-forma bágyadás jű reám. Mi vége lesz, Isten tudja. Mely miá edig is itten vagyok. Bagosi Uramot is már várnám örömest, s úgy az ökrökrül Kovács Pál válaszát. Hacsak ezeken általesem, hetfűn csak meg akarnék indulni a gaz nép közzül. Szakmári udvarbíró, Kaljnfjár,1 mind gyűlölik egymást, hogy lehetne jó köztök. De csak a sáfár venné rá magát a lejövetel- re. Bizony akarnám, nem bízom ehez, örökké a város nyeli el.

Az csanálosi pappal is van bajom. Kegyelmed, noha az instructióba úgy parancsolja, hogy számunkra folyón az ot való korcsma, de ellenbe Borbély Jánosnak engedtetet Kegyelmed commissiójával árendába. Mindegy, mert ő is a mi jus- sunkal árul, az pater pedig korcsmát folytat. Állítván azzal, hogy Kegyelmed neki megengedte, s nincs pedig commissiója. Az magunk prejudiciumán látom lenni. Meghagytam vala az arianusnak, politice cselekedjék, s tiszti szerint requirálja a pátert. О pedig szeleskedvén, eltiltotta a községet a pater korcsmá294