Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

mellyemet, odaszálván, ugyan megszorította, s nagy száraz huruttal gyötör, kivált estvére. Az Isten tudja, mi vége lesz.

Az itvaló munka lassan folyhat az éjeli-nappali eső miá, de a Krasznába csak nincs elég víz. Máskínt minden marhára jó az üdő, minthogy lágy, de szekerez- ni nagy veszedelem, igen rósz utak lévén.

Ferenc gazda,2 mint Kegyelmed, idejébe kezdte, most is úgy continuálja. Örökké dolga van a városon, de egy pínz ára sikere sincs. Rebesgetik, hogy kikötőhelyt talált. Ollyan a kényes élet, épen nem tanácsos rá a házat bízni. Elláttam, valamint Kegyelmed idejébe, azt akarná, hogy hidgyem, mind jól foly a dolog, haragszik, ha nem hiszem. Már csak Andrásira bízok mindent, mert őtet csak a város nyeli el.

Az ariános talán még job tapodni szélyel a jószág dolgába,3 nem is igen hevert ithon azolta.

Noha sok az eső, de még ki nem öntöttek a vizek. Talán csak el akart ijeszteni onnét Ács Lőrinc. Két hétig a Borsva töltését valóba csinálták Salánkon, hogy a búzára ki ne öntsön. A jószágba is volt baj, az első conscriptiót még nem kíván. Salánkra újab conscriptiora mentek Prínyi Miklós és János, s Budai má- sut suhult sem volt. Azt írja Győri, volt elég baja véllek, de semmire kívánságok szerint nem mehettek.

Ha illyen idő jár, noha gazdának élhetetlen, de az marhákot könnyeb tartani.

Az leányom, Isten kegyelméből ez elmúlt vasárnap templomba menvén, Oberster Uram a fertelmes üdő miá el nem jühetet, hanem Mikes Urfi érkezet rá, és Gro/'Kohári öcsémuravz lévén jelen, kedvesen mulattak nállam. Igen szép lovakat viszen fel a Mikes Urfi, egyet, ugyan böcsöst, talán ő Felségének. Az édesanyja nagy confidentiával és attyafiságal küldvén hozzánk, gondolván, Kegyelmedet is itt találja. Vélle egy iíjat is küldőt udvarunkba tanulásnak okáért. Ugyan atyjafia az Aszonynak, kér igen iránta. Tudtam ugyan, hogy most nem kívánná Kegyelmed szaporítani a szolgarendet, de nem lehetvén megvetni a Vléltóságos Aszony kérését, ithagytam nállam. Jámborforma legínynek látszik, pápista.

Ezzel maradok Kegyelmednek, Édesem, igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p.

Diószegi válasza az: a 180 véka búzára már ráál, de kevesebre nem, mert a többi is két vékát megeresztet. Ne zavarta volna öszve Nagy András Uram, let volna belőlle, megelégedet volna vélle.

Az bort is elveszi, csak legyen olyan jó, mint a szántai, azt felette magasztalja. Rácz András Uram pedig felette ajánlja jóakaratját, megvásárolja. Csak elégíthesse meg, kész mindent elkövetni.

Édes Szívem, én ezekel a barátokkal, amit a réven nyerek, együt elvesztem a vámon, mert igazán kitelik a Grabarics szóvá. Most jű be a stukatúrás Madár

290