Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

Jánossal. A kűfalt fedetlen hagyván, elég kárt tét az eső benne. Az mi kevés fát faragtak is, semmi mester véllek nem lévén, eleget elvesztegettek benne, de hi­szen csak a jövést-járást tötték az emberek. Szigeti is hozájok hasonló. Ha szer­dán bejöttek, szombaton hazabocsátotta, azokkal semmit sem érni. Most csak hozzá sem szólnak, hanem a magok szükségét felettéb is forgatják. Most már Madár Jánossal leíratván az fáknak mivoltát, Pikót Erdődre küldöm, s ot farag­ják meg, mert az útnak igen nehéz volta miá éppen nem hordhatni. Még 300 fánál is többet mond Madár a stucaturással együt, hogy kel. Az kaplyonyi fákot az ócsvaiak elvégzik, valami pallért keresek nekik most. Én, Édesem, csak nem bízhatom semmit Perenchez, a korcsma dolgát kén­telenítettem csakugyan Pápaira bízni. 1 Az utolsó számjegy - az év elején gyakori tévesztés miatt - 8-asról javítva. 2 vsz. Fekete Ferenc 3 azaz: jobban törődik a jószággal 480. Nagykároly, 1719. január 20. (MNL OLP398. No. 37 245.) Károly, 20. Januarii 1719. Édes Szívem! Bátorkeszibül 5. és 9. Januarii írót levelét Kegyelmednek szeretettel vettem. Már a disznóra máskínt lesz gondom, a nyájbul cseréltetek, amint megírtam ez- előt is. Ide máskínt sohol sem drága a disznó, jókor vehetni 12 forinton s aláb is. De szűk lévén a pínz, nem vetettem nyereségre, most csak abba hagyom venni. Bagosi Uram bár jűne az alleviatióval, szívesen várnók, kivált, ha a városokra is vihetne el rullunk bennek. Én csak vártam a commissarius levelét, s nem győzvén várni, írtam, s mit vá­laszolt, ím, párba megküldöttem, Édesem, Kegyelmednek. Tudósítson Kegyel­med, Édesem, ha pínzül vegyük-é fel, amirül in natura kel fizetniek. Mindazáltal adig is, amint jobnak ítéllem, úgy végeztetek véllek, ha alkudni akarnak. Az arianusokkal mind együt beszélvén ma, it se széna, sőt szalma is elegen­dő nincs. Mindnyájan azt mondják, abrak az árpán kívül jó, ha egy holnapig leszen. Ménes, marha, juh feles, a szántásra is kén széna, csak legyenek olyan mar­hák, kit Salánkra, Gellényesbe lehet küldeni. Igenis segítetem, azért gondol­291

Next

/
Thumbnails
Contents