Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
Édes Szívem! Mai napon bővön írtam reggel, most is akartam előre Kegyelmedet tudósítani, hogy tudja, mennyi bort visznek, lm, jedzését megküldöttem. De valóba ijeszt Comáromi Uram, hogy a gvaranténát2 csak meg kel tartani, jóllehet, Hartleben Urawtul van passusok s atestatiójok is, hogy híre sincs a pestisnek itt. De minthogy más helyeken mennek által, félek, ha megtartóztatják, s költetnek véllek, haszontalanab. Fekete János levelét küldöm, Szívem. A prófontmesternek írattam magam is a fahordás kívánságáról, megválik, mit válaszol. Erős Gábor általam most is alázatoson ajánlja magát Kegyelmed gratiájába. Ezzel maradok, Édesem, Kegyelmed igaz hites társa Вarkóczy Krisztina m.p. P.S. Reggel írám levelemet, hogy az orvosság Lacisnak nem szükséges, s hát újonnan úgy kiütöt, hogy hójagokkal csattogzot fel, még az egyik szemébe is ötöt.3 Az bonért, Édesem, adasson hírt Kegyelmed a commáromi hóhérnak, mi formába van, s hova hamaréb küldje le.4 Mód nélkül törődik az leányom rajta. В arkóczy Krisztina m.p. 1 a keltezetlen levél besorolását az előzővel és a következővel való tartalmi kapcsolódás segítette (pestis, László unokájának betegsége) 3 ütött 2 karantént 4 nem magát a gyógyítással is foglalkozó hóhért, hanem a már korábban is kért kenőcsöt 479. Nagykároly, 1719. január 17. (MNL OL P 398. No. 37 244.) Károly, 17. Januar« 1719.1 Édes Szívem! Akartam újobban is, Édesem, Kegyelmedet magunkrul és az itvaló dolgokrul tudósítani, aminthogy az leányom, Ir/m jóvoltábul, Pestával, Gábrissal egészséges. Lacison, amint megírtam elébbi levelembe, kiütöt a nyavolyája. Még most más formába, mint kisseb korába, mert fejér hójagocska esik a pattanáson nagy tüzességgel, s azután üdővel úgy hal meg a tüzessége. Én pedig, magam már egy néhány héttül fogva a chatarusba vesződvén, mind tűrhetőb vala, de már a 289
