Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
477. Nagykároly, 1719. január 13. [reggel] (MNL OL P 398. No. 37 243.) Károly, 13. Januam 1719. Édes Szívem! It, Édesem, az nagy hó után és három napi hideg után esőre válék az üdő, úgyhogy majd éjel-nappal esik, s nem is hideg eső. Azt tartom, az marhákra nézve a szénátlanoknak nem árt, de bezzeg az olcsvai s Bagón lévő disznókért valóba káros, mert úgy hiszem, idáig mind kiszorultak az erdőkrül az árvíz miá. Az Krasznának pedig még sincs elég vize. Az gelényesi két nyáj is Erdődre szorult. Már se egyiknek, se másiknak nem lesz makja. Most már, akiket pénzért fogadtunk volt, kéntelen vagyok letudni rulla, mert még így is a malacok s az disznóknak a slejtessét nincs mivel segíteni. Az abrakrul azt tettem vala fel, hogy 100 köböl árpát eladnék. 7 máriáson árulták még a böszörményiek Ötvös Uramét it helybe, s ha úgy eladhatnám, ké- tanyi zabot akartam rajta vetetni Munkács és Máramoros táján, de attul is elre- keszt már az árvíz és rósz út. A szegínység is valóba kér pedig. Ha az vetnivalót, 200 köblöt kihadgyuk, alig érjük meg a zabbal hat hétig, amint felvetettem, ha az faluknak nem adunk is. Az béresökrök nem egy, sem két ember relatiójábul oly alávalók, hogy ha rajtok dolgoznak, nemcsak szántásra alkalmatosok nem lesznek, de talán ki sem telelnek. Azért, Szívem, a dolognak el kel múlni, ne legyen terhére Kegyelmednek. Sőt, ha az szénára nem szorul vala a göböly, továb is a szénán hagyom vala. Az méz még rajtam van, de biztatnak, elveszik, csak szakíthassam. Ónrul honnat kén providiálni? Az jágernek is kén, de leginkáb az ablakoknak. Most nem lévén oly szoros munka, csinálgathatnák, mihent a ráma készül. Az Kegyelmed levelei mégis ere jűnek az Felséges Herceg és Tirham1 Uram az ünepi szerencséltető levelére válaszolnak Kegyelmednek. Az \sten adná, bár a Bagosi Uram biztatása szerint jűne a parancsolat a com- missariusra, könnyűdhetnék valamit a szegínység. Sok excessusokot tesznek, akármelyik sem bűvebben, mint az öcsémuram2 companiája. Van bajom miatta. Az tasnádi leveleket,3 ha talál Kegyelmed, Édesem, el ne felejtse keresni. Az pestisre/ semmi újab nincsen, Diószegitül sincs még válaszom. Az dolog lassan foly a rósz üdőbe, bizony a házbul eléggé sürgetem, s üzengetek rájok. Az mikrül írt Kegyelmed, Édesem, mind meghozták, csak a kulcsa a ládának odamaradt. 287
