Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
Kegyelmednek egy nap vettem, úgymint tegnapelőt. Magunk jó egészségbe vagyunk, Édesem. Nagy havank eset a sárra felyül, s az éjei megfagya. Ezzel maradok Kegyelmednek igaz hites társa Parkóczy Krisztina m.p. Az Bellikum levelét elküldtem, aki már harmadik Kegyelmed leveleire. Válaszok jüvén együnnét is, másunét is, most nem oly szükség rullok írnom. Hanem Gróf Gyulai Uram írja sok ajánlási közöt, hogy a tégla nincs szabadságába, jó szível adna. Veselínyi Uram dispositiójába van, s nem kétli, ha Kegyelmed requirálja, megengedi. Prínyi Györgyöt nem biztatja a kapitányságai, mert az ritkán vacál. Pater Mihályiak hoz-é Kegyelmed posztót, vagy mesterkedjem szerzésébe. Valamit eltehetünk, iparkodunk Kegyelmed parancsolatiba. 476. Nagykároly, 1719. január 9. (MNL OL P 398. No. 37 242.) Károly, 9. Januarii 1719. Édes Szívem! Tegnap dél tájba, midőn Oberster Uram szintén nállam volt, érkezének a szekérrel, de a rút út miá haza sem jöhettek volna, ha ökörrel nem segítettek volna. Azok úgy elromlottak a télen, semmi hasznát nem vehetni, azért által- küldöm őket vagy Salánkra, vagy Gelényesbe. Még mit hoztak, számba sem vehettem, most menvén el Oberster Uram, Kereskényi pedig indul, s jobnak ítéltem általa küldeni levelemet. Az commissarius mégsem küldte meg az assignatiót, újobban megtalálom. Andrásit, Édesem, semmiképpen mellette ne hadgya Kegyelmed a gyermekiek. Már it magam is hallom, mennyi sírást tét az anyja miatta, kit soha nem hallottam, mert még it sem szenvedtem volna vélle együt. Meg úgy mondják már, hogy Samuval sem volt contentus Kaposvári Uram. Csak az a csuda, másnak panaszolkodot, nem nekünk. Csúfos botortalansági vannak ő kegyelmetek is. Az szakmári pacificatio igen is kedves lesz, Szívem, ha magyarul lészen.1 Az vágót fa conserváltatot. Még edig én bizony nem is tartom jónak behordani. Ha elmegyek, csak féltem, odalesz, mert még a sövényért is felrontották a padot, az beszegezet deszkát lefeszgetvén, ahol a ruhát szárasztják. E napokba 284
