Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
az zabnak köblit egy német forinton adják. Az, tudom, nagy véka, de a mára- morosi micsodás, nem tudom. It valóba megerősödék az üdő, az munka nem folyhat. A bátori templom sem, nem lévén állásnak való deszkájok. Innét kérnének kölcsön, de a pater nem örömest ad, mert fél, hogy nyerset adnak érte. Az olcsvaiakon semmit még eddig nem vettek, de tudom, anélkül nem lehetnek. Amint a conscriptio szerint eset volna reájok, én azt mondottam, felét had szedjék, úgy, mikínt rendelte Kegyelmed. Semmit sem tud senki rullok, tudom, egészen Kegyelmed maga nem fizet értek. Ezzel maradok, Édesem, Kegyelmednek igaz hites társa Barhóczy Krisztina m.p. Az leányom, Istennek hála, jól van, ajánlja Kegyelmed gratiájába magát. P.S. Levelem végezése után érkezék Nagy András Diószegi levelével, kit Lengyel Istvánnak írt. A bort nem adja, az út igen megnehezedet. Maga sem érne az a bor [annyit], amenyi romlása lenne a marháknak, pínzért pedig nem találni. Én Rácz Andrást kértem, menjen be, s vegyen ot bort neki helyette. Úgy hiszem, az bor ot nem lesz drága. Magáik is írtam, mást nem tudok cselekedni. Az dézmábul, ami bejöt, az Diószegiére nem esnék töb 130 s fél vékánál. Árul is írtam, megválik, mire ál. lm, levelének párját elküldöttem. 1 Mednyánszky Pál Lipót 475. Nagykároly, 1719. január 7. (MNL OL P 398. No. 37 240.) Károly, 7. Januarii 1719. Édes Szívem! Az Lacuskán újulni kezdet a régi nyavolyája. Az comáromi mester orvosolta volt még akkor, tudja Turcsányi. Ollyan orvosságot kel túlié hozotni, s ha valami módot találna Kegyelmed az leküldésébe, igen sietve le kén küldeni, mert ha rajta hatalmazni talál, a jó Isten tudja, mi vége lesz. Most, Szívem, semmirül nem tudósíthatom Kegyelmedet, temérdeki dolgom lévén, hanem három levelét 283
