Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

is kívánta a szőlőmunkára. Ha az követ elszálítják, elküldöm Meskó Uram számára ezután.

Az beregszászi borrul már háromszor is írtam Eötvös Uramnak, válaszom nincsen. Gyűlésről gyűlésre jár, úgy hallottam, ugyan munkálódik benne, to- váb is szorgoztatom.

Nagy Gábor nekem semmit sem írt semmiről. 4 stokfist s mintegy ött csomónak intézhetni az plat[.. .]ot, széllyelhulva, akit küldőt. Ügy mondja, Horog azt mondta, meglopták az úton, valamely vendégfogadóba megszálván. Mennyi híja, azt sem tudom, de talán inkáb elhullatta, mert kioldva hozták. Az ágy- gombrul mit végeztek, éppen semmit sem tudok.

Heleprontot nagy bajai elbocsátám, mert ki nem tölt, ami kellet volna. A magánakvalót, ígírtem, utánna küldöm.

Fekete János még azután tudakozta, kijűjön-é? 400-nál többet nem küldőt. Vatai is követte már útját.

Az stukatúrás, most tudám meg, kipsz nélkül nem akart dolgozni. De az késő reménség lévén, kivált az erdélyi járás mely szapora, tapasztalható, mert még ekoráig sem jöttek ki az Fiam emberei is. Amint lehet, mészbül öntsék, meghagyom, csinálja. Vagy ha a kréta jó volna, mint Vafer Selendi Uram dicsírte, megláttatom vélle.

Az búzáért az ittvalókot elindíttattam volna még e héten, de elijesztettek, széllyelromlik az szekerek is. Edig várakoztattam már. Vélem, megtörheték edig az utat, csak elküldöm holnap őket, s Nagy Andrást Kálmándrul véllek, hogy a sót eladja, s az búzát felrakassa.

Komlósi Mecenzéfre elküldőt az Aszony disznai iránt. Nagy Gábor anyja is mondta, venne százig valót. Oda is el hattam meni, mert oda nem hagyom hajtani bizontalanra, ezek mind reménségek. Már az makjok elfogy, nem túrhatja a földet a nagy fagy miá. [...]kon is lesz-é makja a hó miá, még végére nem mehettem. Debrecenbe is elküldőt volt Komlósi, hármával vennék húsz forinton. Ha valahogy el nem adhatnák, le ha verik, mert a hús leesik rúllok, ha makra nem kaphatnak. Máskínt ugyan, amint lehet mesterkedni eladásokba, el nem mulatom.

Talán üres vermet adót volt számba Kardos, mert 24 köböl rosnál töb nem találtatot Hodászon az Aszonyén kívül. Most visgáltatom, mibe eset a fogyatkozás Károlyba. Kifáradok az írásbul, Isten engedelmébül szerdán oda akarok indulni. Pazitnyai,3 úgy látszik írásábul, szívesen kíván forgódni, de még semmit nem tud, mint novitius. Eléb szándékoztam Károlyba, de Prínyi Jánosné Aszonyomék vannak nállam csötörtektül fogva. Boldogaszony napját is együt akarnók tölteni, de az pap megbetegedet. Inkáb hiszem, mise nélkül maradunk.

A jó gazda ránk háttá a gyalomkötelekwH csinálását, régen kellet volna pedig készen lenni. Míg az elkészül, az kissebbel halásztatok vala. Az egész

18