Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

héten igen vékony szerencse volt, ara vetnek,4 igen világos az jég. Az fonnivaló kenderemet is mind odaadtam kötélnek. Megesik, ha hálóm sem lesz.

Szépen köszönöm, Édesem, hogy Kegyelmed írja, ne fárasszam magamat, bajoskodjék Korda. De, Szívem, Ebergényi Uram históriája szerint a torma mézzel jó,5 kit talán Kegyelmed nem is hiszen. De ellenbe itt a méz is semmi torma nélkül. A kettő teszen valamit, amint nincs is panaszom szíves munkáján. Ami tűle lehet, el nem múlatja. Csakhogy ifjú, s el is felejtené a sokfélét, ha nem sürgetnék.

Kálóczit, nem reménlettem, oly kedvem szerint tudjon írni. Dombrádin kívül nincs mássa, épen kedvem szerint tud írni, nehezen bocsátom el magam mellől.

Az köntös készülne, az mint lehet. Boriska Aszony is beteg volt, s míg el nem jöt, ez a keresztúri bajlódik vélle. Választót szép lenne, de a szirony köpe- delem, nem tudja sodrani ez a veszet gombkötő. Most is kerestetem a másikot. Ha le találna jünni még a diétáig Kegyelmed, Édes Szívem, hozzon egynéhány záros iskatulyákot s záratlanokot is, ha lehet, s vagy hat téglázóvasat, jó nagyot, s kisdedet is, kettőt a bécsi kötésekhez, s ingvállakhoz alkalmatosakot. Ugyan narancsszín matériát, job legyen a tafotánál, paplan kerületire az zöld paplanhoz Klára számára. S négy sing ugyanollyan szín gyenge tafotát vánkoshaja- kot beburítani. Tarka béllést írattam volt-é a francia kék mentém alá ahely- lyet, kit а fiunknak adtam? Az hajszín bársont, kit Glacingerre bízót volt régen Kegyelmed, Édesem, magamnak hoszú mentének? S ugyan alávaló hiúz béllést most elhalasztóm, várván az kívánt állapotoktul, mert ha rósz reménség lenne az haza jovára néző dolgokba, még az angliai viselést6 is megunom, nemhogy bársonyra vágynék.

Turcsányi, hogy nem vit sem abroszt, sem asztalkeszkenőt az véknyakon kívül, azután tudtam meg, Szívem. Sültet vagy késeket7 bele ne takarjon, mert odalesznek. Újak pedig, kit Kereskényi hozot. Töbször is rontották úgy már el ők. Vegyen gyócsot, vagy mit8 aféle szükségre.

Holmi dib-dáb leveleit Kegyelmednek fel sem küldtem, hanem a Pelsőcziét. Gróf Csáki István Uram is ír Szepes tájárul, oly nagy politiával, mineművel edig még nem írt. Az Aszony pedig sót kért, 10 kűvel. Pínzen kérték, szégyenlettem adni. О Kegyelmének is, jól tevén az Aszonnyal, most Lőcsére jártába, 6 kűvel adattam.

Éva kisaszonyék már itt vannak. Ezzel maradok Kegyelmednek, Édesem, igaz hites társa

Вarkóczy Krisztina m.p.

Balla István s Péter, testvérattyafiak, porcsalmiak, armalis9 iránt reménked- nének, hogy szerezne Kegyelmed. 200 Rénes forintot nállam is hattak, el is

19