Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27

(MNL OL P 398. No. 37 149.) Édes Szívem, Isten minden jókkol áldja meg Kegyelmedet, szívbül kívánom! Még 7. és 19. Octohns írót levelét, Édesem, Kegyelmednek csak mostanság vettem, holot annál utólbiakot, egynéhányat vettem. Nem külön[ben] 25. Octo­bris költet is az estve veszek, Édes Szívem, szeretettel, melyek jobbára váloszok lévén, nem szükség sokat írnom, Edesem. Megvallom, ugyan nem álhattam nevetés nélkül, hogy, Szívem, az békes- séges tűrést oly édesdeden commendálja Kegyelmed. Még az najburgi új barát sem érne vélle [semmit]. Az mind szent igaz, amit ír Kegyelmed, de ennek előtte örökké biztatót, innet s amonnat lehet, de már elhittem, csak neki kel ereszked­ni mind az olcsvai mesteriek. Az kassai procurator, Vater János is azzal biztat­ja magát, ha vihet alamisnát, viszen, ha nem lehet, Szént Ferencre bízza őköt. Annak is, elhiszem, a végi patientia. Nállunk is legjob orvosság az. Feruska dolgán eléggé csudálkozom, elmémmel fel sem tanálom, hogy ada­tot oly szerencséje ő Felségek kegyelmeségére. Valóságos, kicsiny dolognak nem tarthatni. Minthogy már ő Felsége is onnét elment, mind az Méltóságos Palatinus, úgy Méltóságos Judex Curiae1 Kegyelmednek jó urai lévén, mesterkedjék jól! Ügy hi­szem, kiolvashatja magát Kegyelmed. Jó is volna hazarándulni, azután ahol job- nak ítélné az ember, oda igyekeznék telelni. Én most is azon resulutióban va­gyok, ahol jobban lehet lakni, én csak ellakom. Hanem ha új gazdaságát nézné az ember Kereskényinek, s nem pusztítaná el, mert ha ot lakunk, bajoson vere- kedhetik valamire. Másik az, amint Kegyelmed írja, ot minden drágáb, kétség kívül a pínznek szűk volta miá. It olcsób az élet, még közönségesen a szép búza nem igen ment feljeb 12 máriásnáll köbli Debrecenbe. Az tengeri búzát öt s hat poltúrán mondják Szakmárt szemül vékáját, kivált, hogy a német sem veszi el abrakok, mely ily szűk üdőbe valóba olcsó. Melyre nézve most küldtem még Kordát a sidókhoz, hellyes okokért edig hozzám nem jöhetvén. Meghattam ne­ki, Szakmárra befordulván, ha az törökökön pínzt vehetne, venne számunkra tengeri búzát ugyan felesen, mert mind аЬгакшк s kenyérnek is, mással edgyüt jó volna. Az bor mindenüt igen vékonyan termet, hanem Nagybányán mondják, hogy bő s jó is. Ahoz képest másfél köblöt egy forinton vehetni, s Váralja táján egy köblöt 3 máriáson. Ötvös Utam írja, adót pínzt 100 köbölre én számom­ra. Az óborral, mondja Korda, hitelbe is kínálkoznak Szakmárt, egy forinton 399. Gelénes, 1714. november 7. 172

Next

/
Thumbnails
Contents