Kujbusné Mecsei Éva - Mykhailo Mishuk (szerk.): Bereg vármegye pecsétjei - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 47. (Nyíregyháza, 2017)

10. kép33 - Bereg vármegye rányomott pecsétje, 1800

A józsefi reformok azonban felszították a nemzeti érzést. Mindenben igyekeztek hangsúlyozni a magyar mivoltot. A reformkor idején a magyar nyelvért folytatott küzdelem a nemzeti politika kiemelt jelentőségű kérdésévé vált. A hivatalok latinról magyar nyelvre történő áttérése mellett az 1832 decemberében nyílt országgyűlésen az alsótábla szorgalmazta azt is, hogy az uralkodónak menő felirat, sőt a törvény szövege is magyar legyen. A vármegyék - az uralkodó engedélyét elnyerve — a latin köriratú pecsétjüket 1836-37 folyamán magyar köriratúra cserélték.34

A vármegyei címeres pecséteket a király adományozta, és az ő engedélyét kellett kérni a legkisebb változtatáshoz is. Az uralkodó a kancelláriai véleményezést követően döntött a címeradományozásról. A kiváltságról címeres levelet állítottak ki, melynek tartalmát, valamint az adományozott címert vagy címeres pecsétet bemásolták a Királyi Könyvekbe.

Az 1833. szeptember 3-і beregi közgyűlésen Bay alispán azt jelezte, hogy a korábbi pecsét meg van hajolva, nehéz vele pecsételni, ezért indítványozta, hogy a címer megtartásával csináltassanak új, nagyobb pecsétet és új tokot „magyar környéklő írással”, illetve ehhez folyamodjanak a „királyi felség kegyelmes jóváhagyásáért.”

Az előterjesztést elfogadták és a restaurációs költségből maradt 2000 váltó forintból új pecsétet és tokot csináltattak Beregh Vármegye Pecsétje 1836 körülírással, melynek használatához királyi engedélyért folyamodnak. A régi pecsétet a régi emlékpénzekkel a hadi főbeszedő gondjaira bízták.

33 MNLOLR293 -X.-No.18.

34 Somfai Balázs: Veszprém vármegye 1836. évi címermegújító adománylevele. Veszprém, 2000.

14