Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm most, hiszen olyan sokat bolondoztunk már arról, hogy legborzasztóbb dolog a háború utolsó napján hősi halált halni. Még aznap este Feltrére érünk a kórházba. Itt újabb ijesztő hírek fogadnak. Valami új, borzasztó nyavalya dühöng itt - spanyolnáthának mondják mely egy-két nap alatt végez az emberekkel, s naponta 700-800 embert temetnek a feltrei kórházakból. Sajnos, tehetetlen vagyok vele szemben, így megadom magam sorsomnak, befekszem a kórházba és egyelőre pihenek. Másnap, 29-én ott vagyok, 30-án jön a hír: El van rendelve a teljes visszavonulás, aki tud, menjen a vasúthoz, és ha még megy vonat, menjen tovább. Kimegyünk az állomásra, az utolsó vonat Bellunóba visz. Itt nagy nehezen feljutunk egy teherautóra és azon megyünk tovább, másnap megérkezünk Toblachon át Lienzbe. Itt ér november harmadikén a hazai forradalom és a fegyverszünet híre. Megkapom az engedélyt a hazautazásra, fel is ülök a legelső vonatra. A vonat már tele van hazafelé özönlő mindenféle népséggel. Hangos szóval éltetik a forradalmat, szidják a tiszteket és a háborút. Csillagom, sapkarózsám leparancsolják, és én - mit csináljak? - engedelmeskedem. A marhakupé egyik sarkában csendesen meghúzódom Károly legényemmel. Villachban gépfegyvertűz fogadja vonatunkat, megállás után angol tisztek szerelnek le bennünket. Elveszik revolveremet és bajonettemet is. Nem is árt a fegyverek elszedése, mert az úton a nagyhangú társaság a részben szabadon eresztett, részben emberek által tömegben hajtott lovakra vadászott. Marburgban már látszik a forradalom. Ezredesek és más törzstisztek állnak posztot feltüzött szuronnyal. Úgy látszik, a hadsereg-parancsnokságot védik. Itt kapjuk a hírt, hogy bennünket, magyarokat nem engednek Grázon át, hanem külön szerelvény visz minket Pragerhofon át Magyarországba. Rettenetes híreket hallunk a horvátok felől. A „zöld káder”73 gyilkolja a magyarokat, s vonatjaikat gépfegyvertűzzel fogadja. Bár drukkolunk szörnyen, a fáradtság elnyom, mire felébredünk, már magyar területen járunk. Itt halljuk meg, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták és az egész országban véres forradalom van. A vonat élelmezéséről nincs gondoskodva, Kaposváron ki is jelentik, hogy nem is lesz, ha nincs parancsnok, sőt gépfegyverrel fogadnak bennünket mindenütt. Csak romlik a hírünk, mikor az egyik őrnek a disznaját ellopja a társaság. Ezért ígérnek sortüzet menázsi helyett. 73 Délszláv dezertőrök, katonaszökevények, akik az olasz harctérről fegyveresen megszökve a dalmát és a horvát hegyek között rejtőzködtek. 93
