Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)

Háborús naplóm

Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései

Nosza jönnek hozzám, hogy varrjam fel a csillagot és vegyem át a vonatparancsnokságot. Megteszem. Vagonparancsnokokat jelölök ki, félóra múlva már teljhatalmú úr vagyok a vonaton és most már a vonat személyzetével a vonalon is. Szabadkára ebédet rendelek, az állomásparancsnokság meglepetéssel látja a fegyelmet. Békéscsabán vacsorát kapunk. A parancsnokságot Váradig megtartom, ahova hatodikán estefelé érkezünk meg. Itt szétszéled a már eddig is megapadt társaság. Váradról tíz óra után indulva éjfél után szerencsésen meg is érkezem haza, Ersemjénbe.

Itt tulajdonképpen vége a háborúnak, de amit itthon találok, s ami még jön, az talán még annál is rosszabb. Az első zavarokon és egy enyhe lefolyású spanyolnáthán átesve 1918. november 23-án, Debrecenben leszerelek.

Sajnos, a rend csak látszólagos, mert az általános helyzet napról napra romlik.

1919. március 21-én országos kommunista forradalomban csúcsosodik ki. Falunkban nagyobb zavargások még nincsenek, de az agitátorok már bujtogatnak. A falu bolse- vizálásának azonban április 21-én véget vet a megszálló oláh csapatok bevonulása.

Lehet gondolkozni felőle, melyik a rosszabb, a vörös vagy a román uralom.

Sokáig vergődünk kétség és remény között, hogy elmennek-e vagy sem.

Sajnos, a remény elszáll. 1920. június 4-e megpecsételi sorsunkat, megkezdődik újra a „háború” - a háború az élettel az életért.

94