Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései a kis gyakorlótér mellett egy kis török kávéház, ahol a kávét egy török főzte törökö- sen. Idejártam kávézni és melegedni. Fizettem itt 17 feketét és minden rendben volt. Karácsonykor megvolt az eljegyzésünk. Bár táviratilag kértem szabadságom meghosszabbítását, nem kaptam meg, így december 30-án bevonultam a káderhez. Itt az a hír várt, hogy január tizedikén megyek a harctérre. Január kilencedikén újabb parancs jött, hogy ott maradok a gépfegyverszázadnál. Itt voltam január végéig. Ekkor a helyzet úgy alakult, hogy febmár hatodikén megyek kézi gépfegyver tanfolyamra Bruckba, s onnan két hét után a frontra. Nagy hirtelen kiveszem a frontra induló tiszteknek kijáró kilenc napi szabadságot, máris indulok haza. Az idő gyorsan eltelik, s én már csak harctéri felszereléssel térek vissza Königgrätzbe. Mikor megérkezem, már újra változott helyzetet találok. Közben ugyanis Bruckba szóló vezénylésem visszavonták, ellenben egy szakasz rendes gépfegyver élére kerülök. Parancs szerint a szakasz március elsejére menetkész. Február második felében jön a rendelet, hogy azok az egyetemi hallgatók, akik tanulmányaik félbeszakításával vonultak be, 12 hetes tanulmányi szabadságot kapnak egy félév lehallgatására. Én is jelentkezem, s így március elsején, illetve már 1918. február 26-án a front helyett megyek 12 hétre Debrecenbe. A 12 hét gyorsan eltelt. Többször voltam odahaza, Semjénben. Húsvétkor voltam Bályokon, a menyasszonyomnál. Pünkösdkor volt a húgom esküvője. Közben pedig letettem az alapvizsgát. Különben egész idő alatt sokat, nagyon sokat tanultam. Május 23-án újra bevonultam a káderhez. Most a 2. pótszázadhoz kerültem, de pár nap múlva már kirendeltek Lissára állomásparancsnoknak, néhány napra helyettesíteni. Öt napig voltam ebben az unalmas kis cseh fészekben, ezalatt csak a legényemmel beszélgettem, mert magyarul persze senki, de németül is csak pár ember tudott az egész faluban. Éppen elég volt belőle ez az öt nap. Bevonulásom után újra csak pár napot töltök Königgrätzben, mert rövidesen újra a gépfegyverszázadhoz kapok beosztást, mely ekkor már Pardubitzban állomásozik. Június harmadikán mentem át. Nem sokáig tartott azonban ez sem. Nem is várhattam. Immár egy éve lekerültem a frontról - honnan csak pár napi pihenőre távoztam el - és már háromszor estem ki a frontra induló alakulatból. Június hetedikén a gyakorlótéren vagyunk, amikor egyszer ordonánc jön futva:- Pardubitz fellázadt! A vasúti állomáson lévő három vagon cukrot és két vagon szalonnát feltörte és rabolja a csőcselék. Azonnal be kell vonulni és rendet teremteni. Erőltetett menet a szállásra, a gyakorlócsövet kicseréljük, muníciót veszünk fel, s rohanás a vasúti állomásra. Két szakasz gépfegyverrel feláll a pályaudvar hosszában, egy szakasz pedig 86
