Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm kézi fegyverekkel egy szoros sorban felállva, szuronyt szegezve megindul lépésben a pályaudvar egész szélességében, s hátrább-hátrább szorítja a tömeget kifelé a pályaudvarról. A negyedik, a menetszakasz - élén parancsnokával, Reményi hadnaggyal - az egyik legközelebbi sorompónál áll fel úgy, hogy az egyik fegyver a hozzá tartozó legénységgel együtt a pályatestet zárja le, a másik pedig a jobboldali sorompót úgy, hogy csak egy irányban (a város felé) van szabad út hagyva. Reményi maga a szakasz többi fegyveres emberével ezen az úton a tömeg feloszlatásával van elfoglalva. A program be is vált pontosan. Mikor azonban a tömeg észreveszi, hogy a pályatest szabaddá tétele után egy mozdony elviszi a félig már kifosztott vagonokat, visszafordul és kőzáport zúdít Reményi szakaszára, sőt két lövés is esik. Egyik baka véres fejjel zuhan le a földre. Reményi azt gondolván, hogy embere a lövéstől sebesült meg, sortüzet vezényel a tömegre. Öt halottja és több sebesültje lesz a sortűznek. Most aztán már eszeveszetten menekül a tömeg, a lázadás le van verve. Ezek után néhány napig ostromállapot. Állandóan fegyverrel járunk az utcán. A temetések napjára teljes készenlét. Reményi sortüze engem is eltalált. Ugyanis pár nap múlva - a vizsgálat megindulván - őt hadbírósági tárgyalásra idézik. Szakaszát én veszem át, s pár hét múlva, július másodikán Bécsbe megyek a szakasszal. Itt fogunk felszerelést kapni az arzenálból. Három hétig voltunk Bécsben. Érkezésünkkor öt nap, indulás előtt újra két nap szabadságot kap mindenki. Az idő nagy mulatozásokkal telik el. Búcsúesténket a „Josefstädter” kávéházban tartjuk. Itt magyar pincér és magyar cigány van. A bécsi közönség nagy érdeklődéssel figyeli a magyar tisztek mulatását. Van is rajtunk mit nézni! A cigány issza a pezsgőt, mi magunk pedig hamisítatlan villányi vörösbort iszunk. Hajnalig tart a cécó, aztán búcsúzás. Másnap, július 23-án elindulunk az olasz frontra. Ekkor már csapataink régen - 1917. október óta - mélyen bent vannak Olaszországban68. Ezredünk előbb a Piave mellett, most pedig a Monte Grappa környékén áll. Utunk Graz, Marburg, aztán eltérve az eddigi útiránytól Klagenfurt, Villachon át az olasz határhoz, majd Pontafel és Pontebba határállomásokon és Gemonán át Gentilinibe visz. Itt 26-án kivagonírozunk, s még aznap este átmegyünk Comerzo, 68 Utalás a 12. isonzói csatára, a caporettói áttörésre, melynek során a német és osztrák-magyar erők a világháború egyik legeredményesebb áttörő hadműveletét végrehajtva az olaszokat a Piave folyó mögé nyomták vissza. Az október 21-én megindított támadás nem zúzta szét teljesen az olasz haderőt, amely a francia, angol csapatok beérkezte után megszilárdította helyzetét, a központi hatalmak csapatai a Piavén nem tudtak átkelni. 87
