Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)

Háborús naplóm

Háborús naplóm-A hadnagy úrnak erős tüdőcsúcshurutja van, most kap hat hét szabadságot, azután vagy bevonul a káderhez, vagy felülvizsgálatra megy.- Also gut! [Rendben van!] - mondja Vidulovits, s már kívül is vagyok az ajtón.

Brokés mentette a menthetőt, így július 23-án hat hét szabadságra utaztam haza.

A szabadság kellemes volt, csak persze, mint minden szabadság, rövid. Ez idő alatt ismerkedtem meg feleségemmel, s néhány boldog nap után szomorúan vonultam be a káderhez szeptember negyedikén.

Először a II., majd a III. pótzászlóaljhoz kerültem, beosztásom annyira strapás volt, hogy hat hét alatt 14 kilót fogytam. Ekkor áthelyeztek a gépfegyver századhoz, ahol előzetes szakképzésben részesültem. November végén aztán négy hetes gépfegyvertanfolyamra küldtek Örkénytáborba.

Itt a németajkú századhoz kerültem, melynek Szremácsky - orosz harctéri századparancsnokom, itt már százados - volt a vezetője. Kellemes négy hét volt. Kétszer is voltam egy-két napra otthon, karácsonykor újra néhány napra. Egy vasárnap pedig Pesten voltunk.

Egyik hazaruccanásomkor kellemetlen kalandom volt. Ugyanis lelkünkre kötötte Szremácsky, hogy hétfőn reggel nyolc órára feltétlen ott legyünk, mert generális látogatás lesz. Én kiszámítottam a visszautazást, de nem számoltam a téllel. Este hatkor kellett volna Ceglédre érkezni. Onnan úgy volt csatlakozásom, hogy tíz órára Örkénybe érkezem. Ceglédről azonban már egy órás késéssel indultunk, vonatunk fával fűtött kis mozdonya minden állomáson negyed-, félórát állt, gőzt fejlesztett. Persze a csatlakozásokat lekéstük, Kecskeméten kellett éjszakáznom (a Beretvás szállóban) és így csak másnap délelőtt 11-kor érkeztem meg a táborba. Az inspekciós tiszt mondja, hogy itt a generális és Szremácsky dühös volt, a nevemben szolgálati jeggyel az egyik cimbora beteget jelentett. Menjek azonnal a betegszobába, mert rögtön jönnek és a generális oda is benéz. Rohanok fel, csomagom be az ágy alá, magam blúzomat, cipőmet, lábszárvédőmet levetve bebújok az ágyba. A cimbora nagy hirtelen egy nadrágot varázsol a székemre, hogy fel ne tűnjék a hiány, mert azt már nem volt időm levetni. Már jönnek is. Csendesen fekszem. Hogy az állomástól gyalog jöttem be - kb. egy órai út s utána a meleg szobába kerültem, piros vagyok, mint a főtt rák. A generális rám néz és mondja Szremácskynak, hogy küldje hozzám azonnal az orvost, mert nagy lázam van. Szremácsky felém döf a szemével, megfenyeget az öklével a generális háta mögött, de már mosolyog. A tábornok úr reggel utazik, így addig ágyban kell maradnom, ami már nincs ínyemre. Másnap reggel várom a szidást, de mert nem volt semmi baj, büntetésem egy rund [kör] fekete a töröknél. Volt ugyanis

85