Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései Összehívjuk altisztjeinket, elmondjuk a parancsot. Megrettenve néznek össze. Kérdezzük:- Ki jelentkezik önként? De mintha csak azt kérdeznénk:- Ki akar öngyilkos lenni? Nem jelentkezik senki. Ekkor sorsot húzunk. Egy Szana nevű káplárra [tizedesre] vet a sors. Rimánkodik az istenadta, hogy neki felesége és öt gyermeke van otthon. Nem lehet megnyugtatni, mert tervünk elárulása minket hozna bajba, ezért könyörtelenül intézkedünk. Kiválasztunk mellé még egy embert, Pista elmegy kiüríttet- ni a sarkantyút. Én addig a két ember talpa alá szalmát köttetek, hogy nesztelenül járjanak. Az egész század sajnálkozva figyeli az előkészületeket.-Na, indulás! Kimegyünk a tetthelyre négyen: a két áldozat, Pista és én. Ott aztán elmondjuk, mit főztünk ki. Homokzsákokból emberformát töltünk szalmából. Ráadjuk a Szana blúzát és sapkáját, az egészet egy rúd hegyére szereljük és kidugjuk a stellungból. Hogy az olasz is, a mieink is jobban bekapják a mesét, Pista egy világító rakétát lő a sarkantyú végéből a mi állásaink felé úgy, mintha az olasz lőtte volna. A mieink lélegzetvisszafojtva veszik észre a kimászó alakot, s várják, mi lesz most? Az olasz sem veszi tréfára a dolgot, olyan parázs tüzet bocsát a tőle 10-15 lépésnyire kifelé mászó alakra, hogy a következő pillanatban a sapka lábainkhoz gurul átlőve, mi meg eszeveszetten rántjuk vissza a bábut, még mielőtt pozdorjává lövik a szegény káplár blúzát. A karja így is kapott egy golyót. Most hozzáfogunk a dolog további kasírozásá- hoz. A káplár karját a golyó helyén bekötjük, és lelkére kötjük a két embernek, hogy erről soha egy szót sem szabad szólni senkinek, mert haditörvényszék lesz belőle. A két ember nagy hálálkodások között tesz ígéretet, s mi lassan indulunk vissza. Az olasz megőrülve lő, egyik rakéta a másikat éri. Mikor a század meglátja a sebesült káplárt, az átlőtt sapkát, nem is gondolja, hogy csalás van a dologban. Hogyan is gondolhatná, hiszen saját szemével látta kimászni. A káplár nem megy kórházba - hiszen csak horzsolás. Ellenben sapkáját büszkén mutogatja. Mi, Pistával a dolgot elmondjuk Vitéznek, aki helyesli, és azt mondja:-Végeredményben a célt elértük, az ellenség nyugtalanítva lett! Ez igaz is. Egész éjjel lő ugyan máskor is, de most tízszeres erővel teszi, s egész idő alatt olyan pazar kivilágítást rendez, hogy a baka egész heti levelezését lebonyolíthatja mellette, mert nappal nem teheti, akkor alszik. 62
