Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)

Háborús naplóm

Háborús naplóm

Ez a stellungperiódus elég mozgalmas volt. Meglátogatott bennünket a brigadé- ros [dandárparancsnok], Soós ezredes. Kérdezősködött, nézdegélt a nagy csendben. Délelőtt volt, mindig ez az időpont volt a legcsendesebb. Megállt az egyik figyelőlyuk előtt, melyből igen szép kilátás nyílt, ahonnan miért, miért nem, eltávozott a figyelő. Vitéz főhadnagy váltig integetett Fodornak, s nekem súgta is:- Miért nincs itt a poszt [őrszem]?

De nem volt időm válaszolni, mert már Soós is emlegette, hogy innen milyen nagy terepet be lehet látni, és nem is érti, miért nem áll itt figyelő - s közben állandóan nézegetett. Vitéz már mozgatta a szakállát és bajuszát, az öreg Müller szigorúan nézett széjjel, mire Fodor egykedvűen válaszolt:- Sajnos, nem lehet ide figyelőt állítani, mert egy rögzített fegyverből már három emberünk kapott itt fej lövést.

Soós, mint akit kígyó mart meg, úgy ugrott le a padkáról, lecsapta a figyelőlyuk záróját s nekitámadt Pistának:- Nem tudta ezt hamarabb mondani? - s máris elrohant.

Müller, Vitéz és mi ketten Pistával jól mulattunk az eseten, Müller meg is jegyezte:- Hazudtál, de jól felelted! Milyen megijedve volt! Egész Bataillonban nem volt három fej lövés a Retablierung óta.

Második esetünknél már mi voltunk megijedve. Egyik nap ebédre hívtam Pistát és még egy cimboránkat. Legényemnek meghagytam, hogy melegítsen egy-két székelygulyás konzervet, s egy csajkában tálalja fel. Míg az melegedett, azalatt mi a deckungban konyakoztunk. Egyszer csak közvetlenül a deckung előtt két robbanást hallunk, mely igen hasonlított a kis olasz tojásgránát robbanásához.- Huj, a teremtését! Itt az olasz! - kiáltással kiugrunk mind a hárman, szaladunk le s fel, alarmirozzuk [riadóztatjuk] a szakaszt, de a figyelők egyértelműen jelentik, hogy nincsen semmi. Ekkor szalad utánunk Károly, a legényem és jelenti, hogy nem tudja miért, a székelygulyás felrobbant. Felbontatlanul tette a szénre a boldogtalan, s kipukkantak. Mi meg az olaszokat gyanúsítottuk, s magunk is begyulladtunk.

Pár nap múlva kapjuk a parancsot, hogy az ellenséget nyugtalanítani kell, éjjel patrult kell kiküldeni az ellenséges árkokhoz. Mintha bizony az olasz valami nagyon nyugodt lett volna! Hiszen egész éjjel úgy lőtt, mintha állandóan támadna. Felesleges volt nyugtalanítani, nyugtalankodott az eléggé. De hát a parancs, az parancs. Pistával megtárgyaljuk a dolgot és abban állapodunk meg, hogy ostobaság volna embereket feláldozni, hanem azért úgy intézzük, mintha tényleg kiküldenénk őket. Céljainkra félig kiürítjük a sarkantyút.

61