Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései Most nem a „D”, hanem az „F” szakaszba került századunk. Ez a rész már nem volt olyan közel az olasz állásokhoz, kaptunk is kisebb minéket [aknákat], de ezek nem tettek kárt bennünk. Inkább morális hatásra számolt vele a digó, mert ez is nagyot reccsent. De, hogy milyen ártatlan volt, mutatja az, hogy egyszer a szakaszvezetőmnek a sarkára esett, amikor éppen deckungjába bújt befelé. A bakancsa sarkát letépte ugyan, de más baja nem történt. Volt az „F” Abschmittnak egy, az ellenség felé kinyúló része, az ún. sarkantyú. Ennek a vége aztán éppen olyan közel volt az olaszhoz, mint az én „D”-beli állásom. Ebben a részben a Fodor Pista szakasza volt. Az enyém jobb kéz felé csatlakozott az övéhez, s ezen a csatlakozó helyen egy kis magaslati része volt az állásoknak, ahol jó kis megfigyelőhelyünk volt kiépítve. Legtöbbször itt tanyázgattunk Pistával. [...] A hátunk mögött lévő megfigyelő helyről távcsöves puskával vadásztunk a nappal drótakadályokat kihelyezni akaró olaszokra. Ugyanitt volt felállítva egy gépfegyver és egy kis 32 mm-es gyalogsági ágyú. Ez a második stellungperiodus már nem múlt el simán. Az ezred jobb szárnyán, a „B” Abschmittban betört az olasz. Az ötödik Isonzó csata csak a San Milchelén, San Martinónál, a már említett jobb szárnyunkon és a balszárnyon, a „H” és „I” szakaszokban érintett bennünket. Nálunk meglehetősen csend volt. A „B” szakaszban elfoglalt részt éjjel a tartalék megpróbálta frontális támadással visszavenni, nem sikerült. Másnap este egy zászlóaljat dobtak be, de rémes 58 Kiss Ernő Fodor Pistával
