Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm veszteségek után azt is visszaverte az olasz. Már arról volt szó, hogy az egész 39-es ezredet leváltják és a századok sorban fognak támadni, amikor az ezredparancsnok- ságnak az a szerencsés ötlete támadt, hogy nem lehetne-e a 43-asoknál november 30- án végrehajtott kézigránátos támadást itt is megkísérelni? Önként jelentkezőket kerestek erre a vállalkozásra. Daróczy Ambrus zászlós jelentkezett századunkból. Aznap este szorongva lestük az esténként megújuló harci zajt, de alig hallottunk valamit. Kézigránátok sorozatos robbanása, s éjfél után a sok ellentétes hír után beérkezett Ambrus. Az állást visszavették. Másnap berendelték az ezredparancsnokságra. Harmadnap autón Kostanjevicára vitték, ahol József főherceg maga tűzte mellére a táviratilag engedélyezett Arany Vitézségi Érmet. Ezzel a mi részünkön be is fejeződött az ötödik Isonzó csata. Balra tőlünk, a „H” és „I” Abschmit- tokban még tartott pár napig. 1916. március 23-án újra lekerültünk a lágerbe. Ez a lágerperiódus nekem nem sok jót hozott, ugyanis azalatt kaptam egy dorgató- riumot [korholást] és két heti szobafogságot. A szidás oka a következő volt: vasárnap istentiszteletek voltak, s századunk tisztjei voltak a sorosak a zászlóalj legénységét templomba vezetni. Fodor Pista, mint zászlós a nagyobb tömegben levő reformátusok, én, mint kadét a kevesebb görög katolikusok vezetésével voltunk megbízva. De, minthogy Pista görög katolikus volt, én pedig református, cseréltünk. Lett ebből nagy patába! Összeszidott bennünket Müller csúnyán. A parancs parancs, azt önként megváltoztatni nem szabad. A szobafogság előzményei pedig a következők: a Kostanjevicán székelő József főherceg csaknem mindennapos volt ezredünknél, ha a lágerben voltunk. Na, nem csak akkor, mert éppen az utolsó stellungperiódus alatt kint volt állásainkban is, de a lágerben mindennapos, ahol megszólongatta a bakákat és ebből igen sokszor szabadság lett. Mindennap elszabadságolt 8-10 embert. Az ezredesünk viszont haragudott ezért. Ő mindig kiadta a szabadságot annak, akinek járt. Az ilyen soron kívüli szabadságolások miatt több volt az ezred vesztesége a lágerperiódus alatt, mint mikor állásban voltunk. Az ilyen szabadságok ráadásul hátráltatták a már hosszú harctéri szolgálattal kiérdemelt szabadságot. Ezért az ezredes elrendelte, hogy míg a század a lágerben tartózkodik, mindig egy inspekciós tiszt legyen ott, s ez azonnal tartozott hírt adni az ezredesnek, ha a főherceg a század körzetébe érkezett. Az ezredes aztán azonnal jött s igyekezett kiparirozni [kivédeni] különösen a jogosulatlan bakák elszabadságolását. Egyik nap, mikor éppen én voltam az inspekciós tiszt, látom, hogy jön a főherceg. Rögtön szalasztóm az ordonáncot az ezredeshez, magam pedig megyek és 59
