Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései Tizedikén este leváltottak bennünket, igen nagy fegyvertűzben mentünk be a faluba. Az éjszakát fedél alatt töltöttük. Másnap újra bekerültünk az első vonalba, de nem az előző helyünkre, hanem az annak folytatását képező helyre, mely közvetlen a falu alatt vezetett csűrök, fészerek alatt úgy, hogy legalább az idő mostohasága ellen védve voltunk és szalmánk volt elég. Sokszor úgy beástuk magunkat a szalmába, szénába, hogy csak a fejünk látszott ki. Határozottan jó hely volt, csak rövid ideig élvezhettük. 13-án újra a házakban voltunk, s másnap reggel indultunk támadásra a Radivojra, a 428 méteres magaslatra, annak elfoglalására. Indulásunk, úgy látszik, nem maradt titok az orosz előtt, mert még a faluban erős srapneltüzet kaptunk. Meneteltünk egész nap, s este már a hegyen, az erdőben eltévedtünk. Állandóan csendre intettek bennünket, mert állítólag nem lehetetlen, hogy az ellenséges állások mögé kerültünk. így volt-e vagy sem, én sohasem tudtam meg. A hajnali szürkületben újra elindultunk, s rövid idő múlva egy hatalmas vízmosás szakadék partjára kerültünk. Századunk két szakasza felkerült az első állásba Czobor hadnagy vezetése alatt, a mi két szakaszunk meg a vízmosás partján ásta be magát a völgy védelmére, hogy támadó csapatainkat oldalba ne kerülhesse az orosz. Ezen a helyen egymás mellett voltunk Fodor Pistával. Helyünk, bár hasonlítani sem lehetett az első állással, nagyon rossz volt. Mély árkot ásni nem lehetett, mert állandóan feljött a víz. Kis gödreinket fenyőfa gallyakkal béleltük ki, mégis hányszor ébredtünk arra, hogy félig vízben fekszünk. Tüzet rakni természetesen nem lehetett, mert igen közel voltunk az orosz állásokhoz, így csak testünk melegétől száradt meg sokszor teljesen a bőrig átázott ruhánk. Élelmezésünk, talán az első vonal rovására is, jó volt, Szremácsky főhadnagy a legjobban gondoskodott rólunk. Szanitéceink23 állandóan hatalmasan megrakott háti- és kenyérzsákokkal hordták részünkre a faluból a sült krumplit a menázsi pótlására. Egyszer magam is jártam lenn a faluban hasonló szent céllal. Az első vonal, ahol mindössze egyszer voltam, alig félméteres árok volt 50-60 lépésre az oroszoktól. Ide semmi módon nem lehetett felhozni a menázsit. A kenyeret kézről-kézre adva osztották ki, állandóan konzerven éltek. Csak sötét éjjeleken merészkedtünk fel, mely alkalmakat arra használtunk fel, hogy forró feketével telt kulacsokat juttattunk el hozzájuk. A támadás a Radivojon nem sikerült. A támadó csapatok vesztesége állandóan nőtt, s mi csaknem állandóan tűz alatt tartottuk a völgyet, hogy a megfogyatkozott 23 Beosztott egészségügyi katona. 22
