Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)

Háborús naplóm

Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései egy fűtetlen szobában, mely kb. négy méter hosszú, s ugyanolyan széles volt. A ben­ne lakó tót asszonyon és három fián kívül nyolcunknak volt hivatva kellemessé ten­ni az éjszakát. Hát, ez nem sikerült neki! De azért aludtunk, s reggel azzal vigasztal­tuk magunkat, hogy háború van, s abban bíztunk, hogy ennél rosszabb helyünk már nem is lehet. Másnap, január 22-én reggel sorakozó, a Schell kapitány vezetése alatt álló fél VI. menetzászlóalj elindult az innen kb. 60 km-re állásban levő ezred felé. Keservesebb menetelésben alig volt még később is részem. Csomagom (25-30 kg) és jó Männli­cherem8 rettenetesen húzta a vállam, s lassanként, a kényszertől szorítva hátizsákom ürülni kezdett. Először a Varannón kapott egyik kenyér, majd a második pár bakancs, majd a fehérneműk vesznek búcsút tőlem. Vagy az útfélen hagyom őket, vagy az ala­mizsnáért kolduló tót gyerekeket teszem velük boldoggá. Menetelünk egész nap, es­tére érkezünk utunk első esti céljához, Kisterebesre. Kvártélyunk itt sem különb, de lassanként mindenbe beletörődünk. A háborúnak itt még semmi nyoma. 23-án reggel tovább megyünk, s délután beérkezünk egy kis felvidéki városká­ba, hadtestparancsnokságunk székhelyére, Sztropkóra. Itt már kézzelfogható nyomai vannak a háborúnak. Itt már járt egyszer az orosz. Ablakok betörve, falak beomolva, üzletek kifosztva, egyes épületek falai puskagolyók bevágódásaival vannak tarkítva. Elsősorban szállásainkat keressük fel. Ez egy asztalosműhelyben van, s az eddi­giekhez képest kiváló. Egy esztergapadra gyaluforgács hintve, arra ráterítem a sátor­lapom. Azonkívül a műhely fűtve van, keleti kényelem. Egyik önkéntes földi fekhe­lyéről áttelepíti szállását egy koporsóba. Ő nem babonás. Én sem, mégis a hideg fut­kos rajtam, hiszen minden percen arra gondol az ember így is, kár még jobban elmé­lyíteni ezt az érzést. Este még egy barátságos poharazás is volt az egyik vendéglőfélében. Amint az asztalnál ülünk, egyszer egy hirtelen támadt csendben (angyal száll a mennybe, szok­ták mondani) érdekes zajra figyelünk fel: „bum, bum, bum”, aztán újra sorozatosan - ágyúszó a frontról. Eszünkbe jut, hogy hol vagyunk, hova tartunk, elszáll a jókedv, szótlanul ballagunk éji szállásunkra. Csakhamar lezárja szemünket a fáradtság, el­hagynak a rémképek és alszunk nyugodtan. Reggel elég zord időre ébredünk. De itt nem számít az idő minemüsége, utunk van, menni kell. Tíz óra tájban esni kezd a hó, s nekünk a téli hadjárat kezd bemutat­kozni. Lassanként centiméteres hóréteg fagy reánk. Mozgókonyhánkon készül az 8 Ferdinand von Mannlicher által tervezett gyalogsági ismétlő kézi lőfegyver. Az I. világháború idején az osztrák-magyar hadseregben az 1888/90 M., 1890 M., 1895 M. típusokat használták, utóbbi fokozatosan utasította maga mögé az elavultabb változatokat. 14

Next

/
Thumbnails
Contents