Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
HÁBORÚS NAPLÓM A háború első hónapjai 1914-ben a háború kitörése, mint harmadik évet végzett bölcsészettan hallgatót a szülői háznál, Érsemjénben talált. A mozgósítási plakátok kifüggesztése után a falu nyüzsgött, mint egy hangyaboly. Édesapám, aki községi jegyző volt, reggeltől a késő éjszakai órákig bent ült hivatalában. Egyik ember a másiknak adta a kilincset, mindenki hivatalos szájból akarta hallani, vajon mennie kell [vagy nem?] A falu mozgalmas életében természetesen magam is részt vettem, s a kedélyek hullámzása engem sem hagyott érintetlenül. Képtelennél képtelenebb hírek keringtek, az emberek hitelt adtak a leghihetetlenebb dolgoknak. Mindjárt a mozgósítás első napjaiban híre járt, hogy a franciák 27 autón aranyat szállítanak Oroszországba, így minden autó feltartóztatandó. De fel kellett tartóztatni minden autót felsőbb rendeletekre is, mert minden sietős dolgú emberben kémet sejtettek. Egyik napon jön a hír telefonon, hogy Érselénd községen átrobogott egy autó, mely semmiféle felszólításra sem állt meg: feltartóztatandó. A falu otthon maradt férfijai hamar kivonulnak a seléndi útra. Hegyével felfelé fordított vasboronákkal zárják el az utat, s többen az akadály környékén levő házak kerítései mellett vadászfegyverekkel felfegyverkezve várják az autót. Néhányan elébe sietnek, hogy megállásra bírják. Nemsokára meg is érkezik és engedelmesen meg is áll. Benne a sofőrön kívül egy kapitány ül, aki egy szót sem tud magyarul. Rövidesen én kerülök mellé és diadalmenetben visszük a községházára. Útközben elmeséli a kapitány, hogy ő a 61. gyalogezredhez1 tartozik. Temesvárról mennek az északi frontra, és ő Nagyváradon lemaradt a vonatról, Érmihályfalván reméli utolérni azt. Ebből persze nem lett semmi, nem hittünk neki. Fegyveres erővel bekísértük az érmihályfalvi főszolgabíróság- hoz. Innen csendőrkísérettel vágtatott az autó tovább Nagykárolyba, ahol aztán be is érte a vonatot. A vonatparancsnokság igazolta a kapitányt, aki tényleg oda tartozott. Ilyen és hasonló apróságok még ezután is sokszor felzaklatták a falut. 1 A cs. és kir. 61. (temesvári) gyalogezredet 1798-ban állították fel. Az ezred tulajdonosa lovag Frank Liboriusz gyalogsági tábornok volt. Egyenruhájuk hajtókája fűzöld, gombjai sárgák. 1914-ben az ezredtörzs és a 111., IV. zászlóaljak állomáshelye Temesvár, az I. Crkvicében (Bosznia-Hercegovina), a II. Debrecenben állomásozott. Az ezredet a temesvári kiegészítő területről egészítették ki. 11
